Nietzsche, Friedrich: Vigasz, kezdők számára (Trost für Anfänger Magyar nyelven)

Seht das Kind umgrunzt von Schweinen,
Hilflos, mit verkrümmten Zehn!
Weinen kann es, nichts als weinen –
Lernt es jemals stehn und gehn?
Unverzagt! Bald, sollt ich meinen,
Könnt das Kind ihr tanzen sehn!
Steht es erst auf beiden Beinen,
Wirds auch auf dem Kopfe stehn.

Lám a gyermek ólba zárva,
Tehetetlen! Torz a láb!
Bőgni, bőgni tud az árva —
Jár-e majd? Áll legalább?
Kitartás! Hisz nemsokára
Disznókat táncolni lát!
Majd az ő két lába járja,
Áll még fejre is! Nahát.

      Pontosabban fordítva:

Nézd! Gyerek! Körülröfögve!
Tehetetlen! Torz a láb!
Nem tud, csak heverni bőgve —
Jár-e majd? Áll legalább?
Kitartás! Majd lábra szökve
Titeket táncolni lát!
Járja majd ő is pörögve,
Áll még fejre is! Nahát.
   
   
   
A vers a szerző Die fröhliche Wissenschaft (A vidám tudomány) c. művének része. Részleteinek pontos jelentése nem világos számomra; alighanem kiderülne, ha ezt könyvét is végigolvasnám, de annyira nem lelkesedem Nietzschéért, annak ellenére, hogy művei sokkal olvasmányosabbak, szórakoztatóbbak a világ összes többi filozófusainak összes könyveinél. A vers globális intenciója többékevésbé így is megérthető.

Az első sor szó szerint: „Nézzétek a disznóktól körülröfögött gyereket!” A disznók minden bizonnyal mi átlagemberek vagyunk, akik bambán körülgügyögünk minden szegény, még romlatlan (noha magatehetetlen, öntudatlan) csecsemőt. Ostoba röfögéseink ugyanolyan idiótává nevelik majd azt a csecsemőt, mint amilyenek mi magunk is vagyunk. Mi vagyunk mi? Undorító sertések, hülye táncokat ropunk. Az a csecsemő is ropni fogja őket, sőt még a fejire is állva.

Egyáltalán nem sértődöm meg azon, hogy Nietzsche idiótáknak sőt disznóknak tart minket átlagembereket, engem is közéjük számítva; egyáltalán nem gondolom, hogy ez csak másokra vonatkozik, énrám nem. Nietzsche felsőbbrendű ember, mi alsóbbrendűek vagyunk. Csak azt nem értem, hogy akkor kinek írja ő szuperokos könyvei tömegét: nekünk, idióta, semmit sem értő, alacsonyabbrendű sertéseknek?... Miért?  

De hát ha mi ezt szeretjük, akkor lelkünk rajta...