Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rilke, Rainer Maria: Szonettek Orfeuszhoz I. 14 (Die sonette an Orpheus I 14 Magyar nyelven)

Rilke, Rainer Maria portréja
Nemes Nagy Ágnes portréja

Vissza a fordító lapjára

Die sonette an Orpheus I 14 (Német)

Wir gehen um mit Blume, Weinblatt, Frucht.

Sie sprechen nicht die Sprache nur des Jahres.

Aus Dunkel steigt ein buntes Offenbares

und hat vielleicht den Glanz der Eifersucht

 

der Toten an sich, die die Erde stärken.

Was wissen wir von ihrem Teil an dem?

Es ist seit lange ihre Art, den Lehm

mit ihnem freien Marke zu durchmärken.

 

Nun fragt sich nur: tun sie es gern?...

Drängt diese Frucht, ein Werk von schweren Sklaven,

geballt zu uns empor, zu ihren Herrn?

 

Sind sie die Herrn, die bei den Wurzeln schlafen,

und gönnen uns aus ihren Überflüssen

dies Zwischending aus stummer Kraft und Küssen?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://gutenberg.net.au

Szonettek Orfeuszhoz I. 14 (Magyar)

Kört járt velünk szőlő, gyümölcs, virág.

S ők nem csupán az év nyelvén beszélnek.

Színvallásai mind a Mélysötétnek,

s tán féltékenység fénylik rajtuk át,

 

a holtaké, kiktől a föld megérik.

Mit tudjuk, értünk mit művelnek ők?

Régi szokásuk szabad agyvelőt

tölteni szét az agyag velejéig.

 

Kérdhetnéd: szívesen teszik?...

A telt gyümölcs rabszolga műveként ér

hozzánk, az úrhoz, a földfelszinig?

 

Vagy ő az úr, ki alszik a gyökérnél,

s fölöslegéből ajándékozódhat

iker-műve erőnek s néma csóknak?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaN. N. Á.

minimap