Rilke, Rainer Maria: Velence (Venedig Magyar nyelven)

Fremdes Rufen. Und wir wählen

eine Gondel, schwarz und schlank:

Leises Gleiten an den Pfählen

einer Marmorstadt entlang.

Still. Die Schiffer nur erzählen

sich. Die Ruder rauschen sacht,

und aus Kirchen und Kanälen

winkt uns eine fremde Nacht.

Und der schwarze Pfad wird leiser,

fernes Ave weht die Luft, -

traun: Ich bin ein toter Kaiser,

und sie lenken mich zur Gruft.

Idegen szó. Sötét bárkát,

nagy gondolát rendelünk,

márványpaloták során át

halkan siklik el velünk.

Csönd. Hajós hajóshoz átszól.

Evezők fojtott zaja;

dómokból int, csatornákból

egy idegen éjszaka.

Sötét utunk immár néma,

messzi szél Ávé-t lehel –

halott császár vagyok én ma,

s ők síromhoz visznek el.