Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Rilke, Rainer Maria: Dávid Saul előtt énekel (David singt vor Saul Magyar nyelven)

Rilke, Rainer Maria portréja

David singt vor Saul (Német)

I

König, hörst du, wie mein Saitenspiel
Fernen wirft, durch die wir uns bewegen:
Sterne treiben uns verwirrt entgegen,
und wir fallen endlich wie ein Regen,
und es blüht, wo dieser Regen fiel.

Mädchen blühen, die du noch erkannt,
die jetzt Frauen sind und mich verführen;
den Geruch der Jungfraun kannst du spüren,
und die Knaben stehen, angespannt
schlank und atmend, an verschwiegnen Türen.

Dass mein Klang dir alles wiederbrächte.
Aber trunken taumelt mein Getön:
Deine Nächte, König, deine Nächte -,
und wie waren, die dein Schaffen schwächte,
o wie waren alle Leiber schön.

Dein Erinnern glaub ich zu begleiten,
weil ich ahne. Doch auf welchen Saiten
greif ich dir ihr dunkles Lustgestöhn? -

II

König, der du alles dieses hattest
und der du mit lauter Leben mich
überwältigest und überschattest:
komm aus deinem Throne und zerbrich
meine Harfe, die du so ermattest.

Sie ist wie ein abgenommner Baum:
durch die Zweige, die dir Frucht getragen,
schaut jetzt eine Tiefe wie von Tagen
welche kommen -, und ich kenn sie kaum.

Lass mich nicht mehr bei der Harfe schlafen;
sieh dir diese Knabenhand da an:
glaubst du, König, dass sie die Oktaven
eines Leibes noch nicht greifen kann?

III

König, birgst du dich in Finsternissen,
und ich hab dich doch in der Gewalt.
Sieh, mein festes Lied ist nicht gerissen,
und der Raum wird um uns beide kalt.
Mein verwaistes Herz und dein verworrnes
hängen in den Wolken deines Zornes,
wütend ineinander eingebissen
und zu einem einzigen verkrallt.

Fühlst du jetzt, wie wir uns umgestalten?
König, König, das Gewicht wird Geist.
Wenn wir uns nur aneinander halten,
du am Jungen, König, ich am Alten,
sind wir fast wie ein Gestirn das kreist.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttp://rainer-maria-rilke.de/080011davidvorsaul.html

Dávid Saul előtt énekel (Magyar)

                   I.

Király, hallod hárfám húrjait?
Távokat nyitnak, ott repülünk mi;
zavart csillagokat kerülünk ki,
és esőként fogunk majd letűnni,
és virág nyílik, hol az esik.

Lány, kit ismertél, minden virág,
asszony most, és csábítanak engem;
szűz illatát érzed meg te menten,
s látod feszült fiúk csapatát
elnémult ajtók előtt, de bent nem.

Dalomra bár mindez visszatérne.
Ám ittasan kószál szerteszét:
Éjeid, királynak minden éje –,
és mi szép, mit vittél gyengeségbe,
ó, mi szép volt minden test, de szép.

Emlékezeted sejtőn kísérjem!
De melyik húron kell tetten érnem
gyönyörük nyögését, mely sötét?

                  II.

Te, Király, ki mindezt megszerezted,
kinek engem puszta élete
legyőzött s rám nagy árnyat eresztett:
lépj le trónodról és vágj bele,
törd szét hárfám, mely tompulva reszket.

Mint fa az, min már mi sem terem:
ágai közt, mik gyümölcsöt adtak
néked, bámul Mélye át a napnak,
mely majd eljön – alig ismerem.

Hárfán elszunnyadtom ne keressed;
nézd meg jól e gyermeki kezet:
hogy nem tudna pár oktávnyi testet
még átfogni, király, azt hiszed?

                 III.

Király, sötétségben rejtezkedsz te,
de hatalmam mégis utolér.
Lásd, nincs dalom kemény hangja veszve,
s jegessé fagy köröttünk a tér.
Árva lelkem’ s tiéd’, mely zavarva,
tombolásod fellege takarja,
dühvel vannak karomra eresztve,
s eggyé mossa őket össze vér.

Érzed-e hogy’ alakítjuk egymást?
Király, király, szellem lesz a súly.
Hogyha összetartunk, össze, meglásd,
öreg király, dalos ifjú, folyvást,
szinte csillagkép leszünk – egy új.

     

    

......................................................
elszunnyadtom: mint „Siralmas énnéköm tetűled megváltom, (Áldott Magyarország, tőled eltávoznom).” Tetűled megváltom = megválnom, tőled való megválásom. Nem emlékszem, hogy’ hívják az ilyen alakot, talán ezt is főnévi igenévnek, de jobban hasonlít a főnévre, mint a közönséges főnévi igenév, a „megválnom”. V.ö. jártamban-keltemben; nyugtával dícsérd a napot stb. Föl kellene eleveníteni ezeket a szép ódon nyelvtani-stilisztikai különlegességeket; eltűntük (eltűnésük) sajnálatos nyelvszegényedés. Az, hogy más nyelvekben is megvan ugyanez az ellaposodási tendencia, az egyáltalán nem mond ellent ennek: ott is sajnálatos dolog. Különbözőségünkhöz, speciális nyelvi (és más pozitív) tulajdonságainkhoz ragaszkodnunk (sőt ragaszkodtunk! van ilyen), az még egyáltalán nem sovinizmus




FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap