Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rilke, Rainer Maria: KINYILATKOZTATÁS Az angyal szavai (VERKÜNDIGUNG Die Worte des Engels Magyar nyelven)

Rilke, Rainer Maria portréja

VERKÜNDIGUNG Die Worte des Engels (Német)

Du bist nicht näher an Gott als wir;
wir sind ihm alle weit.
Aber wunderbar sind dir
die Hände benedeit.
So reifen sie bei keiner Frau,
so schimmernd aus dem Saum:
ich bin der Tag, ich bin der Tau,
du aber bist der Baum.

Ich bin jetzt matt, mein Weg war weit,
vergieb mir, ich vergaß,
was Er, der groß in Goldgeschmeid
wie in der Sonne saß,
dir künden ließ, du Sinnende,
(verwirrt hat mich der Raum).
Sieh: ich bin das Beginnende,
du aber bist der Baum.

Ich spannte meine Schwingen aus
und wurde seltsam weit;
jetzt überfließt dein kleines Haus
von meinem großen Kleid.
Und dennoch bist du so allein
wie nie und schaust mich kaum;
das macht: ich bin ein Hauch im Hain,
du aber bist der Baum.

Die Engel alle bangen so,
lassen einander los:
noch nie war das Verlangen so,
so ungewiß und groß.
Vielleicht, daß Etwas bald geschieht,
das du im Traum begreifst.
Gegrüßt sei, meine Seele sieht:
du bist bereit und reifst.
Du bist ein großes, hohes Tor,
und aufgehn wirst du bald.
Du, meines Liedes liebstes Ohr,
jetzt fühle ich: mein Wort verlor
sich in dir wie im Wald.

So kam ich und vollendete
dir tausendeinen Traum.
Gott sah mich an; er blendete...

Du aber bist der Baum.



FeltöltőTauber Ferenc
Kiadóhttps://www.abipur.de/gedichte/analyse/
Az idézet forrásahttps://www.abipur.de/gedichte/analyse/

KINYILATKOZTATÁS Az angyal szavai (Magyar)

Te sem vagy Istenhez közelebb;
élünk, tőle messze.
Ám megáldotta kezed,
és csodássá tette.
Nincs női kéz, mely így ért be,
túlcsillan hatalma:
én vagyok a nappal, dér, de
te a fa vagy maga.

Bágyadtan a hosszú úttól,
késve közvetítem,
aranydíszben ülő Úrtól,
Napból jövő hírem,
töprengő nő, most sorolnám,
(agyam űr zavarta).
Nézd: én a csíra vagyok, ám
te a fa vagy maga.

Jól kitártam mindkét szárnyam
furcsán tág lett minden;
beborítja kicsi házad
óriási ingem.
Mégis örök magány vagy te,  
nem nézel rám soha;
mert: én csak a szellő szava, de
te a fa vagy maga.

Angyalok közt félelem jár,
kéz kezet elhagy:
sosem volt még vágy ilyen lágy,
bizonytalan, nagy.
Tán történik egy esemény,
mit álmodban felérsz.
Üdvözlöm, lelkemben remény:
készen állsz, és beérsz.
Nagy, magas kapu vagy belül,
s kitárulsz hamarost.
Dalomnak legkedvesebb fül,
most érzem: szavam elmerül,
dús erdődben jár most.

Helyben szőttem igaz fátylat
ezeregy álmodba.
Az Úr rám nézett; káprázat...
Te magad vagy a fa.



FeltöltőTauber Ferenc
Az idézet forrásasaját

minimap