Goethe, Johann Wolfgang von: A szerelmes hölgy levele (Die Liebende schreibt Magyar nyelven)

Ein Blick von deinen Augen in die meinen,

Ein Kuß von deinem Mund auf meinem Munde –

Wer davon hat, wie ich, gewisse Kunde,

Mag dem was anders wohl erfreulich scheinen?

Entfernt von dir, entfremdet von den Meinen,

Führ ich stets die Gedanken in die Runde,

Und immer treffen sie auf jene Stunde,

Die einzige; da fang ich an zu weinen.

Die Träne trocknet wieder unversehens:

Er liebt ja, denk ich, her in diese Stille –

Und solltest du nicht in die Ferne reichen?

Vernimm das Lispeln dieses Liebewehens;

Mein einzig Glück auf Erden ist dein Wille,

Dein freundlicher zu mir – gib mir ein Zeichen!

Már találkozott szemed a szememmel,

És ajkad csókkal lepte ajkamat –

Ki érzett már, mint én, ily nagy hatalmat,

Az hogy telne be másik szerelemmel?

Te távol vagy, és idegen a háznép

Forog még az elme, körös-körbe,

És beledőlök ugyanazon tőrbe:

Egy óra volt csak; most meg épp csak sírnék.

A könny felszárad, észrevétlenül:

Szerelmed, hiszem, e csenden áttör –

Vagy most érjem el, távolról, kezed?

Halld, halk fájdalom szól legbelül,

Akaratod emel engem hozzád föl,

Égi öröm jön – csak adj nekem jelet!