Törne, Volker von: József Attilához (An Attila József Magyar nyelven)

Sohn einer Waschfrau, Schweinehirt:

Häng uns die Wahrheit um

wie einen Wolfspelz! Hör nicht hin, wenn sie sagen:

Geh noch nach drüben.

Bleib bei uns, Bruder, sieh: Unterm erkalteten Himmel

fahren die Monde dahin, hier,

wo wir singen, mit unsern Kindern,

in der Dunkelheit.

Leg dich zu uns, Bruder:

Während wir wachen

gärt der Wein im Dunkel des Kellers, verwandelt der Wind

die Steine in Brot.

Hör zu, Bruder: Der Armen Armut

hat ein Ende! Auf Lilienfüssen das Blutmeer durchschreitend

holt uns die Zukunft heim

mit Singsang und Gelächter.

Mosónő fia, disznópásztor:

vesd vállunkra az igazságot,

mint farkasbundát! Ne hajts a szóra, ha mondják:

Tedd le a fegyvert!

Maradj velünk, testvér, nézd: kihűlt egek alatt

elszállnak a holdak, itt,

hol a gyermekeinkkel énekelünk

a sötétben.

Heverj le velünk, testvér:

míg virrasztunk,

a pince homályán forr a bor, kenyérré

változtatja a szél a köveket.

Ide hallgass, testvér: a szegények

szegénysége véget ér! Liliomlábakon a vértengeren át

hazavezet bennünket a jövendő

kacagva és dudorászva.