Artmann, H. C.: kék kalapos MYLADY (MYLADY mit dem blauen hut Magyar nyelven)

MYLADY mit dem blauen hut,
ich finde sie so äußerst chic,
ihr angewandter silberblick,
der fest auf meinem frischen frackhemd ruht,
geht mir wie amors pfeil durchs blut.

die jazzband dudelt im savoy,
man tanzt den english waltz, den fox,
im whisky klirren kühl die rocks,
ich hoff, madame, sie bleiben mir doch treu,
klopf an das stuhlbein, toi, toi, toi!

sie rauben mir perfekt die ruh,
wie klimpern ihre wimpern keck,
madame, ich bin vor liebe weg,
der ober drückt bereits ein auge zu,
mir sinkt das herz bis in die schuh.

ich bin bekannt mit vielen fraun
und mit den meisten kaum per sie,
ein tête à tête, ein vis à vis,
und mir ist auch schon nimmermehr zu traun,
wenn sie aus schönen augen schaun.

jedoch vor ihnen bin ich scheu,
pardon, ich staune über mich,
das läuft mir förmlich gen den strich,
mir ist das wirklich gar nicht einerlei,
so sie und ich hier im savoy.

mylady mit dem blauen hut,
wie kann den sowas möglich sein,
trotz curaçao, chartreuse und wein
verlier ich plötzlich meinen ganzen mut
vor ihrer blicke heißer glut.

kék kalapos, szép MYLADY,
csinos, roppant szemrevaló,
tekintete mély, átható,
keményített ingem tisztán érzi,
ámor nyila vérem éri.

savoy, jazzband, dínom-dánom,
english waltz és fox duruzsol,
whisky és jégkocka táncol,
hiszem, hű lesz, madame, alig várom,
széklábon le is ko-po-gom!

nem is bírom már sokáig,
ahogyan a szemét csukja,
madame, rám borul a csuklya,
pincér kacsint, buzdít, nógat váltig,
szívem lecsúszott bokáig.

sok nő látta már a lángom,
s velük nem épp magázódom,
négyszemközti találkakor,
akár a barázdát is felszántom,
ha szép szemüket meglátom.

most nyuszi vagyok és fogoly,
pardon, csodálom magamat,
ön blokkolja az agyamat,
de a helyzet tényleg nagyon komoly,
ön meg én meg itt a savoy.

mylady, kék kalap gátol,
mégsem lettem olyan bátor,
hiába a pezsgő és bor,
elillan minden csepp bátorságom
pillantása parazsától.