Artmann, H. C.: kályhácskában tűz ropog (wenn im öflein ´s feuer kracht Magyar nyelven)

wenn im öflein ´s feuer kracht,
winter durch das fenster lacht,
wenn die flocken lustig toben,
sollst den lieben werwolf loben.

fröhlich streunt er durch das feld,
fühlt den frieden dieser welt,
sträubt sein fellchen voller wonne,
frank und frei von aller sonne.

liebe kinder, nichts wie raus!
hurtig aus dem vaterhaus,
nehmt vom süßen weihnachtskuchen,
geht mit ihm den werwolf suchen.

kályhácskában tűz ropog,
tél lobog, beimolyog,
a pelyhek ablakhoz érnek,
illő a farkast dicsérned.

vígan cselleng réten át,
érzi, békés e világ,
kéjesen borzolja szőrét,
ha a nap nem bújt elő még.

jó gyermekek, kifelé!
az atyai ház elé,
visztek szent-esti kalácsot,
árva farkasnak adjátok.