Artmann, H. C.: három vers a móninak – 2 (drei gedichta fia d moni – 2 Magyar nyelven)

kum
moch ma d aung zua
das uns nimaund sicht..
 
faschdek ma se enanaund
wäu s jezt ole rundumadum
iwazong haum
das unsa heazzschlog
met blosse finga
en d brenesln griffm hod..

 
hoed ma se medanaund
en mund med n mund zua
das uns des bumpan en bluad
ned wia r a rode aumschl
aus n hoes schbringd..

faschdek ma se gengseitech
en de eigana hoa
das unsa heazzschlog
schee launxaum und launxaum
wida zoat wiad und ruich wiad
wia windliachda r en suma
waun wo gaunz en da weidn
d zigeina schbün..

kum
moch ma d aung zua..

jöjj
húnyjuk be szemünk
senki se lásson..
 
bújjunk el egymásba
hisz körbe itt mindenki
rátett még súlyt
hogy szívünk verése
védtelen ujjal
a csalánba nyúlt..

 
fogjuk be egymás
száját a szájunkkal
hogy vérünk zúgása
piros rigóként ne szökjön
torkunkból ugrással..

bújjunk hát bele
a közös hajunkba
hogy szívünk ritmusa
csak lassan szép lassan
nyugodtra finomra váltson
mint a nyári óvott mécses
mintha szólna a távolból
a cigányzene..

jöjj
húnyjuk be szemünk..