Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Höllerer, Walter: Az kivált gondtalan-henyén feküdt (Der lag besonders mühelos Magyar nyelven)

Höllerer, Walter portréja
Lator László portréja

Vissza a fordító lapjára

Der lag besonders mühelos (Német)

Der lag besonders mühelos am Rand

Des Weges. Seine Wimpern hingen

Schwer und zufrieden in die Augenschatten.

Man hätte meinen können, daß er schliefe.

 

Aber sein Rücken war (wir trugen ihn,

Den Schweren, etwas abseits, denn er störte sehr

Kolonnen, die sich drängten) dieser Rücken

War nur ein roter Lappen, weiter nichts.

 

Und seine Hand (wir konnten dann den Witz

Nicht oft erzählen, beide haben wir

Ihn schnell vergessen) hatte, wie ein Schwert,

Den hartgefrorenen Pferdemist gefaßt,

 

Den Apfel, gelb und starr,

Als wär es Erde oder auch ein Arm

Oder ein Kreuz, ein Gott: ich weiß nicht was.

Wir trugen ihn da weg und in den Schnee.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://poetenladen.de

Az kivált gondtalan-henyén feküdt (Magyar)

Az kivált gondtalan-henyén feküdt

az út szélén, pillái súlyosan

s betelten hulltak az árny-karikákra,

azt lehetett volna hinni, hogy alszik.

 

Hanem a háta (egy kissé odább

cipeltük súlyos tetemét - zavarta

a megtorlódó hadoszlopokat)

az a hát merő vörös rongycafat volt.

 

És a keze (azután nemigen

mesélhettük a viccet - mind a ketten

egy-kettő elfeledtük) mint a kardot,

úgy markolta a fagyos lóganét,

 

a sárga, kemény citromot,

mintha föld volna vagy baráti kar

vagy kereszt vagy Isten - mit tudom én.

Elvittük az útból s bele a hóba.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaL. L.

minimap