George, Stefan: Most jöjj a holtnak mondott parkba (Komm in den totgesagten Park Magyar nyelven)

Komm in den totgesagten park und schau:

Der schimmer ferner lächelnder gestade,

Der reinen wolken unverhofftes blau

Erhellt die weiher und die bunten pfade.

Dort nimm das tiefe gelb, das weiche grau

Von birken und von buchs, der wind ist lau,

Die späten rosen welkten noch nicht ganz,

Erlese küsse sie und flicht den kranz.

Vergiss auch diese letzten astern nicht,

Den purpur um die ranken wilder reben

Und auch was übrig blieb von grünem leben

Verwinde leicht im herbstlichen gesicht.

Most jöjj a holtnak mondott parkba, ím:

Mosolygó partok fénylő messzeségéig,

A park taván és tarka útjain

A tiszta felhők ritka kékje fénylik.

Szedj tarka lombot, ad sárgát a nyír,

Szürkét a puszpáng, langy szellőcske sír.

A késett rózsák szirmából ha jut,

Szakíts, csókold meg és fonj koszorút.

Az őszirózsa se maradjon ott

Meg a vadszőlő bíbor levele.

Mind ami színt a zöld nyár meghagyott,

Az őszi képbe halkan fond bele.