Trakl, Georg: A patkányok (Die Ratten Magyar nyelven)

In Hof scheint weiß der herbstliche Mond.
Vom Dachrand fallen phantastische Schatten.
Ein Schweigen in leeren Fenstern wohnt;
Da tauchen leise herauf die Ratten

Und huschen pfeifend hier und dort
Und ein gräulicher Dunsthauch wittert
Ihnen nach aus dem Abort,
Den geisterhaft der Mondschein durchzittert

Und sie keifen vor Gier wie toll
Und erfüllen Haus und Scheunen,
Die von Korn und Früchten voll.
Eisige Winde im Dunkel greinen.

(1913)

Udvart fehérit az őszi hold.
Tetőről hullnak fantasztikus árnyak.
Üres ablakban a csend honol;
S elősurrannak a nagy patkányok.

Rajuk sziszegve szétözönöl
Meg egy áporodott lehellet
Mit küld velük a pöcegödör,
Hol rémszerü holdsugarak remegnek.

És dúlnak mint a háborodott,
Ellepik a házat egészen,
Meg a csűrt, termést, magot.
Tél szele vinnyog a vak sötétben.