Trakl, Georg: A lélek alkonya (Geistliche Dämmerung Magyar nyelven)

Stille begegnet am Saum des Waldes

Ein dunkles Wild;

Am Hügel endet leise der Abendwind,

Verstummt die Klage der Amsel,

Und die sanften Flöten des Herbstes

Schweigen im Rohr.

Auf schwarzer Wolke

Befährst du trunken von Mohn

Den nächtigen Weiher,

Den Sternenhimmel.

Immer tönt der Schwester mondene Stimme

Durch die geistliche Nacht.

Sötét vad ballag szembe a csenddel

az erdő peremén.

Az esti szél a dombon elpihen.

Elnémul a rigók panasza,

és az ősz szelíd furulyái

hallgatnak a nádban.

Mákonytól részegen

fekete felhőn bolyongsz

az éji tón,

a csillagos egen.

A nővér holdfény-hangját hallod egyre

a titokzatos éjben.