Storm, Theodor: Karácsonyra (Zum Weihnachten Magyar nyelven)

Mit Märchen

Mädchen, in die Kinderschuhe

Tritt noch einmal mir behend!

Folg mir durch des Abends Ruhe,

Wo der dunkle Taxus brennt.

Engel knien an der Schwelle,

Hütend bei dem frommen Schein;

Von den Lippen klingt es helle:

Nur die Kindlein gehen ein!

Doch du schaust mich an verwundert,

Sprichst: »Vertreten sind die Schuh;

Unter alt vergeßnem Plunder

Liegt die Puppe in der Truh’.«

Horch nur auf! Die alten Märchen

Ziehn dich in die alte Pracht!

Wie im Zauberwald das Pärchen

Schwatzen wir die ganze Nacht.

Von Schneewittchen bei den Zwergen,

Wo sie lebte unerkannt

Und war hinter ihren Bergen

Doch die Schönst’ im ganzen Land.

Von Hans Bärlein, der im Streite

Einen Riesenritter schlug,

Der die Königstochter freite,

Endlich gar die Krone trug.

Von dem Dichter auch daheime,

Der ein Mädchen, groß und schlank,

Durch die Zauberkraft der Reime

Rückwärts in die Kindheit sang.

Mesékkel

Lányka a gyermekcipődbe

Lépj be egyszer fürgén még!

És kövess az esti csendben,

Hol fenyőfán gyertya ég.

Angyal a küszöbre térdel,

Óvja őt az égi fény,

Ajkairól csendül ének,

Itt csak gyermek ki belép!

Míg te bámulsz csodálkozva,

Szól: >> Cipődet vesd le hát;

Láthatsz a sok régi lomban

Láda mélyén egy babát. <<

Hát fülelj csak! Tűnt világba

Húznak ódon szép mesék!

Mint csodaerdőnek párja

Átcsacsogjuk ezt az éjt.

Élt törpéknél Hófehérke,

Akit hét fel nem ismert,

És nem csak az Érchegységben,

Volt a világon a legszebb.

Medve Jancsi küzdve bátran,

Legyőzte az óriást,

Megmentője királylánynak

Viseli a koronát.

És a költö e versével,

Nádszál karcsú nagyleányt,

Rímek varázserejével

Gyermekkorba ringat át.