Storm, Theodor: A vég kezdete (Beginn des Endes Magyar nyelven)

Ein Punkt nur ist es, kaum ein Schmerz,

Nur ein Gefühl, empfunden eben;

Und dennoch spricht es stets darein,

Und dennoch stört es dich zu leben.

Wenn du es andern klagen willst,

So kannst du's nicht in Worte fassen.

Du sagst dir selber: «Es ist nichts!»

Und dennoch will es dich nicht lassen.

So seltsam fremd wird dir die Welt,

Und leis verläßt dich alles Hoffen,

Bist du es endlich, endlich weißt,

Daß dich des Todes Pfeil getroffen.

Egy ponton csak, és alig fáj,

Parány kis szúrás, épphogy érzed;

De benned zümmög, mint darázs,

Zavart lesz tőle az élted.

Szívedből szállna kesergés,

Nem tudod szavakba foglalni.

Biztatod magad: »Semmiség!«

De ő nem akar már elhagyni.

Közömbössé lesz a világ,

S elhágy halkan minden reményed,

De végre rádöbbensz, mi fáj,

Halál nyila talált el téged.