Storm, Theodor: Csak temesd el kedvesed! (Begrabe nur dein Liebstes! Magyar nyelven)

Begrabe nur dein Liebstes! Dennoch gilt’s                     

Nun weiterleben; - und im Drang des Tages,                  

Dein Ich behauptend, stehst bald wieder du.                   

So jüngst im Kreis der Freunde war es, wo                     

Hinreißend Wort zu lauter Rede schwoll;                      

Und nicht der Stillsten einer war ich selbst.                                    

Der Wein schoß Perlen im kristallnen Glas,                    

Und in den Schläfen hämmerte das Blut; -                          

Da plötzlich in dem hellen Tosen hört ich                      

- Nicht Täuschung war’s, doch wunderbar zu sagen -,   

Aus weiter Ferne hört ich eine Stille;                              

Und einer Stimme Laut, wie mühsam zu mir ringend,   

Sprach todesmüd, doch süß, daß ich erbebte:                 

»Was lärmst du so, und weißt doch, daß ich schlafe!«

Csak temesd el kedvesed! De muszáj

Tovább élni! S a napok késztetésében,

Egód segít, s ismét hamar talpra állsz.

Történt ifjak baráti körében,

Hol a szó hangos beszéddé duzzadt;

S nem magad voltál a leghiggadtabb.

A bor a pohárba gyöngyöt lövellt,

S halántékokon megduzzadt a vér. -

Hirtelen fényes üvöltésben hallom:

- Nem tévedés, csoda, s meg kell mondanom -,

A messzeségből hallottam hangot ott;

Éles hangot, mi felém fáradtan ringott,

Holtfáradt volt, de édes, s megremegtem:

>>M(i)ért zajongsz, tudod, hogy elszenderedtem!<<