Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Mörike, Eduard: Tavasszal (Im Frühling Magyar nyelven)

Mörike, Eduard portréja

Im Frühling (Német)

Hier lieg ich auf dem Frühlingshügel:
Die Wolke wird mein Flügel,
Ein Vogel fliegt mir voraus.
Ach, sag mir, all-einzige Liebe,
Wo du bleibst, daß ich bei dir bliebe!  
Doch du und die Lüfte, ihr habt kein Haus.
 
Der Sonnenblume gleich steht mein Gemüte offen,
Sehnend,
Sich dehnend
In Lieben und Hoffen.
Frühling, was bist du gewillt?
Wann werd ich gestillt?
 
Die Wolke seh ich wandeln und den Fluß,
Es dringt der Sonne goldner Kuß
Mir tief bis ins Geblüt hinein;
Die Augen, wunderbar berauschet,
Tun, als schliefen sie ein,
Nur noch das Ohr dem Ton der Biene lauschet.
 
Ich denke dies und denke das,
Ich sehne mich, und weiß nicht recht, nach was:
Halb ist es Lust, halb ist es Klage;
Mein Herz, o sage,
Was webst du für Erinnerung
In golden grüner Zweige Dämmerung?
- Alte unnennbare Tage!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.pinselpark.de

Tavasszal (Magyar)

Itt fekszem a tavaszi dombon:
felhő-szárnyam kibontom,
előttem egy madár suhog.
Ó mondd, Szerelem, merre, hol van
hazád, hogy én is ott lakozzam
De neked s a szélnek nincs házatok.
 
Mint napraforgó, úgy áll itt szivem kitártan,
esdve
repesne
reményre, vágyra.
Tavasz, hát mit akarsz velem?
Lesz már enyhületem?
 
Lent a folyó, fönt a felhő halad,
arany csókjaival a nap
áttűz a:véremen;
pillámra szinte bűvölet csap:
szunnyadni kezd szemem,
s a méhdöngésre már fülem figyel csak.
 
Tűnődik lelkem tétován,
sóvárog és nem tudja, mit kiván:
a fele mosoly, fele könny még.
Szív, mondd, minő szép
emlékek szövetét szövöd
az aranyzöld lomb árnyai között?
- Tűnt, nevesincs időkét.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaR. Gy.

minimap