Lenau, Nikolaus: A mélabúhoz (An die Melancholie Magyar nyelven)

Du geleitest mich durchs Leben,

Sinnende Melancholie!

Mag mein Stern sich strahlend heben,

Mag er sinken ? weichest nie!

Führst mich oft in Felsenklüfte,

Wo der Adler einsam haust,

Tannen starren in die Lüfte

Und der Waldstrom donnernd braust.

Meiner Toten dann gedenk ich,

Wild hervor die Träne bricht,

Und an deinen Busen senk ich

Mein umnachtet Angesicht.

Bús vezér az élet-útban,

mélakórság, hű felem!

Csillag-fényben és borúban

mindenütt te jársz velem.

Elvezetsz vad kőhavasba,

hol magányos sas tanyáz,

vén fenyőfa tör magasba

s hegy folyója harsonáz.

Holtakkal beszél a lelkem,

könnyem záporral fakad,

s bús testvér-kebledre ejtem

gond-árnyékos arcomat.