Lenau, Nikolaus: A harangok hangja (Stimme der Glocken Magyar nyelven)
|
Stimme der Glocken (Német)Den glatten See kein Windeshauch verknittert, Das Hochgebirg, die Tannen, Klippen, Buchten, Die Gletscher, die von Wolken nur besuchten, Sie spiegeln sich im Wasser unzersplittert.
Das dürre Blatt vom Baume hörbar zittert, Und hörbar rieselt nieder in die Schluchten Das kleinste Steinchen, das auf ihren Fluchten Die Gemse schnellt, wenn sie den Jäger wittert.
Horch! Glocken in der weiten Ferne tönend, Den Gram mir weckend und zugleich versöhnend, Dort auf der Wiese weiden Alpenkühe.
Das Läuten mahnt mich leise an den Frieden, Der von der Erd auf immer ist geschieden Schon in der ersten Paradiesesfrühe.
|
A harangok hangja (Magyar)Szélcsend, a tónak nincs hullámverése; szirtnek, fenyőnek, bércnek, jégfokoknak, melyek csak fellegekkel társalognak, töretlen benne most a tükrözése.
Hallik egy-egy száraz lomb reszketése, s az is, ha szikla-útján friss nyomoknak apró rögöt perdít a hegytoroknak s fegyvert sejtő zerge szökkenése.
De lám: harangot kondít most a távol, bút kelt, de enyhülés is szól szavából; tehén legel füves hegy oldalában.
A béke szól hozzám a halk zenében, a béke, mely földünk elhagyta régen az éden-kor legelső hajnalában.
|