Boldt, Paul: Junge Pferde

Wer die blühenden Wiesen kennt
Und die hingetragene Herde,
Die, das Maul am Winde, rennt:
Junge Pferde! Junge Pferde!
 
Über Gräben, Gräserstoppel
Und entlang den Rotdornhecken
Weht der Trab der scheuen Koppel,
Füchse, Braune, Schimmel, Schecken!
 
Junge Sommermorgen zogen
Weiß davon, sie wieherten.
Wolke warf den Blitz, sie flogen
Voll von Angst hin, galoppierten.
 
Selten graue Nüstern wittern,
Und dann nähern sie und nicken,
Ihre Augensterne zittern
In den engen Menschenblicken.

Virágzó réten ki megáll
Elnézve, mint hömpölyög ménes,
Nyitott pofával szélben száll:
Csikó csapat, a fenséges.

Át árkokon, fűtarlókon
S hol áll vörös tüskecserje
Száll, de riad, hol karámon
Túl rőt rókák settenkednek!

Friss nyári reggelek múlnak
Fehéren, ők felnyihognak.
Felhőn villámlott, elhúznak
S megriadva száguldanak.

A szürke orrlyuk szimatol,
S eközben el is bóbiskol,
Reszkető szemük világol,
Emberszemre hull könnyfátyol.