Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Schwab, Gustav: Néhány hímzett rózsára (Auf ein Paar gestickte Rosen Magyar nyelven)

Schwab, Gustav portréja
Tandori Dezső portréja

Vissza a fordító lapjára

Auf ein Paar gestickte Rosen (Német)

Nach Blumen trugen wir Verlangen,
Doch lag der Winter auf den Aun:
Da seid ihr lieblich aufgegangen,
Fast wie ein Wunder anzuschaun.
 
Doch ist's kein Wunder mehr zu nennen
Für den, der eure Saat belauscht;
Er sah die Himmelsröte brennen,
Aus der sich euer Glanz berauscht.
 
Es nahte sich an jedem Morgen
Still eine ros'ge Gärtnerin,
Die stellte früh, mit leisen Sorgen,
Vor euer weiches Beet sich hin.
 
Sie streut' in tausend lichten Fädchen
Den Samen auf den weißen Grund,
Und Morgenrot ergoß das Mädchen
Auf euch von Wangen und von Mund.
 
Und leuchtend über Mund und Wangen
Ergossen auf die kleine Hand
Zwei Sonnen, freundlich aufgegangen
Den holden Schimmer unverwandt.
 
Und auch den zarten Fingerspitzen
Entquoll so leise Kraft und Licht
Und zückte mit geheimen Blitzen
Durch euer rotes Angesicht.
 
So seid ihr in dem seltnen Scheine
Zu solcher Frühlingsglut gediehn:
So hell und himmlisch lächeln keine,
Auf die nur ird'sche Sonne schien.
 
O Morgenrot, o lichte Sonnen!
Glückselig wer in eurem Glanz
Den ew'gen Frühling sich gewonnen,
Den ewig blüh'nden Rosenkranz!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.zeno.org

Néhány hímzett rózsára (Magyar)

Virágra vágytunk, ám a réten
még mindenütt a tél honolt:
s akkor kinyíltatok ti szépen,
hogy csoda, szinte csoda volt.
 
De hát nem is volt csoda annak,
ki látta megvetésetek;
látta pírját az alkonyatnak,
melyből bűvfényetek ered.
 
Egy kertésznő jött reggelente,
egy rózsás lény jelent meg ott,
gondosan mellételepedve
ápolta puha ágyatok.
 
S ezernyi apró, tiszta szállal
szórt fehér alapra magot,
és rózsaarccal, rózsaszájjal
hajnali fényt áraszthatott.
 
Száj s orcák felett jószivűen
feltündökölt két drága nap,
s a kis kézre ontotta hűen
az aranyos sugarakat.
 
csakígy a gyengéd ujjbegyekből
erő és ragyogás fakadt,
titkos villámlás járta ettől
felpirosló orcátokat.
 
E ritka fényárban felizzván
bomlott ki nagy tavaszotok;
nem mosolyog ily égi-tisztán,
kire csak földi nap ragyog.
 
Ó, hajnalpír, fényes napok, ti!
Boldog, ki ilyen sorsra jut:
örök tavaszt lát felragyogni,
örökszép rózsakoszorút!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. D.

minimap