Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kolbe, Uwe: Élünk repedésekkel (Wir leben mit Rissen Magyar nyelven)

Kolbe, Uwe portréja
Tandori Dezső portréja

Vissza a fordító lapjára

Wir leben mit Rissen (Német)

Wir leben mit Rissen in den Wänden,
ist es dir aufgefallen?
Wir leben auf sich entfärbenden Dielen,
unter beweglicher Decke.
Das Fensterkreuz ist längst
von Fäulnis durchgefressen, es zieht
im Sommer schon die kalte Nachtluft
hindrungslos herein.
 
Wir wohnen illegal, mach das
dir täglich neu bewusst, dass sonst
wir beide auf der Strasse sässen.
 
Wir hausen im Prenzlauer Berg,
vier Treppen hoch unter dem Dach.
Tauben gehn fast aus und ein.
Die Asseln töt ich unbemerkt von dir
ganz schnell unterm Fensterbrett,
die schwarze Spinne unterm Becken,
fünfzig Jahr alt, in der Küche
erschlage ich trotz grossen Ekels,
obwohl der Anblick sehr ästhetisch,
und Schauer mir den Rücken kämmen.
 
Ich strich die Türe schwarz,
wodurch Besucher, viel zu seltne,
hergelangen, unter Frageblicken:
ein Sarg? auf diese Art betont
die Unerträglichkeit? neinnein, laut
schlage ich ein Zupfinstrument,
bewirte euch mit heissem Tee, euch
freundliche Erschöpfte,
hier oben wirklich Angelangte
und lache noch im Hagelrauschen,
wenn der Himmel finstrer wird,
lache noch im Tränenfluss
und in der Kälte zwischen uns.
Im Staub der Körperdünstung lach ich,
geniessend unter Kraftaufwand
die uns gebotne Sicherheit.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.gedichte.vu

Élünk repedésekkel (Magyar)

Élünk repedésekkel falainkon,
feltűnt már neked?
Élünk fakuló padlókon,
mozgó mennyezetek alatt.
Az ablakkeresztet rég
átharapdálta a rohadás, nyáron
már akadálytalan húz be
a hideg éji levegő.
 
Lakunk illegálisan, jól vésd
be ezt magadnak nap mint nap, különben
az utcán ülnénk mindketten.
 
Tanyánk a Prenzlauer Bergen,
a negyediken a tető alatt.
A galambok szinte ki-be járnak.
Észre se veszed, gyorsan gyilkolászom
ablakdeszka-rejtekükön a százlábúakat,
a mosogató alatt, amúgy ötvenéves,
a konyhában, roppant undorom ellenére,
megölöm a fekete pókot,
látványa, persze, igen esztétikus,
és beleborsódzik a hátam.
 
Feketére mázolom az ajtót,
melyen át a látogató, a túl
ritka, bejut, és kérdőleg néz:
koporsó? így hangsúlyozzuk,
hogy kibírhatatlan? nem-nem, zajosan
belekapok a pengetős húrba,
hozom nektek a forró teát, jó
ez a kedves kimerülteknek,
akik valóban felértek ide,
és nevetek még a jégesőben,
ha besötétül az égbolt,
nevetek könnypotyogásban,
s köztünk a hidegben.
A testpárák porában nevetek,
élvezem erőfeszítéssel
a nekünk kínált biztonságot.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. D.

minimap