Gilm zu Rosenegg, Hermann von: A hallgatagok (Die Verschwiegenen Magyar nyelven)

Ich habe wohl, es sei hier laut
vor aller Welt verkündigt,
gar vielen heimlich anvertraut,
was du an mir gesündigt.
 
Ich sagt's dem ganzen Blumenheer,
dem Veilchen sagt' ich's stille,
der Rose laut, und lauter der
großäugigen Kamille.
 
Doch hat's dabei noch keine Not,
bleib' munter nur und heiter,
die es gewußt, sind alle tot,
und sagen's nicht mehr weiter.

Lehetséges sokszor mondtam,
a világ előtt nyíltan,
de többnek is titokban, hogy
a bűnt, tovább nem bírtam.
 
Elmondtam a virágoknak,
ibolyáknak szép csendben,
hangosan a rózsa szálnak
's szikfűnek a kis kertben.
 
Nem lesz ebből semmi veszély
maradj derűs és vidám,
ki tudta, már nem beszél,
ott, az örök csendben vár.