Szeferisz, Jorgosz: Mythistorima 3. Emlékezz a fürdőre, ahol feláldoztak (Μυθιστόρημα Γ´ - Μέμνησο λουτρῶν οἷς ἐνοσφίσθης Magyar nyelven)

Ξύπνησα μὲ τὸ μαρμάρινο τοῦτο κεφάλι στὰ χέρια
ποὺ μοῦ ἐξαντλεῖ τοὺς ἀγκῶνες καὶ δὲν ξέρω ποῦ νὰ
τ᾿ ἀκουμπήσω.
Ἔπεφτε τὸ ὄνειρο καθὼς ἔβγαινα ἀπὸ τὸ ὄνειρο
ἔτσι ἑνώθηκε ἡ ζωή μας καὶ θὰ εἶναι πολὺ δύσκολο νὰ ξαναχωρίσει.

Κοιτάζω τὰ μάτια. Μήτε ἀνοιχτὰ μήτε κλειστὰ
μιλῶ στὸ στόμα ποὺ ὅλο γυρεύει νὰ μιλήσει
κρατῶ τὰ μάγουλα ποὺ ξεπέρασαν τὸ δέρμα.

Δὲν ἔχω ἄλλη δύναμη
τὰ χέρια μου χάνουνται καὶ μὲ πλησιάζουν
ἀκρωτηριασμένα.

Felébredvén, ez a márványfej súlyosult a kezemben,
elfáradt a karom már, s nem tudom hova tenni.
Álomba merült, mikor én elhagytam az álmot:
így életünk összefonódott, szétválasztani újra
nehéz lesz.

Nézem a szemét: se nyitva, se csukva.
Szólok a szájához, mely szólani próbál szüntelenül,
tartom az arccsontját, mely átaljárta a bőrét.

Fogytán erőm.
Elhágy kezem,
s csonkán tér vissza hozzám.