Kaváfisz, Konsztandínosz: Thermopülai (Θερμοπύλες Magyar nyelven)

Τιμή σ’ εκείνους όπου στην ζωή των
ώρισαν και φυλάγουν Θερμοπύλες.
Ποτέ από το χρέος μη κινούντες·
δίκαιοι κ’ ίσιοι σ’ όλες των τες πράξεις,
αλλά με λύπη κιόλας κ’ ευσπλαχνία·
γενναίοι οσάκις είναι πλούσιοι, κι όταν
είναι πτωχοί, πάλ’ εις μικρόν γενναίοι,
πάλι συντρέχοντες όσο μπορούνε·
πάντοτε την αλήθεια ομιλούντες,
πλην χωρίς μίσος για τους ψευδομένους.

Και περισσότερη τιμή τούς πρέπει
όταν προβλέπουν (και πολλοί προβλέπουν)
πως ο Εφιάλτης θα φανεί στο τέλος,
κ’ οι Μήδοι επί τέλους θα διαβούνε.

Dicsőség annak, aki életét
arra szánta, hogy Thermopülait őrzi.
Kijelölt helyéről nem moccan el,
minden tettében nyíltszívű, igaz
és együttérző és irgalmas is;
ha gazdag: bőkezű, ha meg szegény,
akkor is tud keveset másnak adni,
örömest segít, hol segítni tud,
s bár ő maga csak az igazat mondja,
nem gyalázza porig, ki hazudott.

De még nagyobb dicsőség azoknak, kik
előre sejtik (és sejtik sokan),
hogy Efialtész is ott van a helyén,
és vele végül áttörnek a médek.

Ephialtész - a spártaiak árulója a thermopüléi csatában, i. e. 480-ban, a perzsákat kerülő úton a görögök hátába vezette.