Kaváfisz, Konsztandínosz: Fogantatásuk (Η αρχή των Magyar nyelven)

Η εκπλήρωσις της έκνομής των ηδονής
έγινεν. Aπ’ το στρώμα σηκωθήκαν,
και βιαστικά ντύνονται χωρίς να μιλούν.
Βγαίνουνε χωριστά, κρυφά απ’ το σπίτι· και καθώς
βαδίζουνε κάπως ανήσυχα στον δρόμο, μοιάζει
σαν να υποψιάζονται που κάτι επάνω των προδίδει
σε τι είδους κλίνην έπεσαν προ ολίγου.

Πλην του τεχνίτου πώς εκέρδισε η ζωή.
Aύριο, μεθαύριο, ή με τα χρόνια θα γραφούν
οι στίχ’ οι δυνατοί που εδώ ήταν η αρχή των.

Rendhagyó gyönyörük teljesülése
megtörtént. Föl is keltek matracukról,
és öltözködtek már, lopva, némán.
Külön és lopva lépnek ki a házból,
s az utcán úgy járnak, mintegy szorongva,
hogy elárulja majd valami rajtuk,
nemrég miféle ágyra hulltak együtt.

De mennyit nyert a művész élete!
Holnap, holnapután vagy évek múlva megszületnek
az erős versek, melyek itt fogantak.