Kaváfisz, Konsztandínosz: Ő az, aki… (Ούτος Εκείνος Magyar nyelven)

Ἄγνωστος - ξένος μὲς στὴν Ἀντιόχεια - Ἐδεσσηνὸς
γράφει πολλά. Καὶ τέλος πάντων, νά, ὁ λίνος
ὁ τελευταῖος ἔγινε. Μὲ αὐτὸν ὀγδόντα τρία

ποιήματα ἐν ὄλῳ. Πλὴν τὸν ποιητὴ
κούρασε τόσο γράψιμο, τόση στιχοποιία,
καὶ τόση ἔντασις σ' ἑλληνικὴ φρασιολογία,
καὶ τώρα τὸν βαραίνει πιὰ τὸ κάθε τί.-

Μιὰ σκέψις ὅμως παρευθὺς ἀπὸ τὴν ἀθυμία
τὸν βγάζει - τὸ ἐξαίσιον Οὗτος Ἐκεῖνος,
ποῦ ἄλλοτε στὸν ὕπνο του ἄκουσε ὁ Λουκιανός.

Ismeretlen - Antiokheiában idegen - edesszai,
folyton csak ír. És lám, elkészült a mai
nappal az utolsó vers is. Összesen nyolcvan-

három költemény, ezzel együtt. Igaz, kimerült
a költő ennyi írásban, verscsiszolási gondban,
az állandó feszültséget kivánó görög mondatokban,
és most minden nehezére esik végtelenül.

Nagy levertségéből egy gondolat azonban
egyszerre kiragadja - az a gyönyörű "Ő az, aki…"
mit álmában egykor Lukianosz vélt hallani.

Utalás Lukianosz Az álom avagy Lukianosz élete című munkájára, amelyben a Műveltség azt ígéri az őt követőnek, hogy híressé teszi, és amerre csak jár, az emberek rámutatva így szólnak: Ő az, aki...