Kaváfisz, Konsztandínosz: A bekötött váll (Ο Δεμένος Ώμος Magyar nyelven)

Είπε που χτύπησε σε τοίχον ή που έπεσε.
Μα πιθανόν η αιτία νάταν άλλη
του πληγωμένου και δεμένου ώμου.

Με μια κομμάτι βίαιη κίνησιν,
απ' ένα ράφι για να καταιβάσει κάτι
φωτογραφίες που ήθελε να δει από κοντά,
λύθηκεν ο επίδεσμος κ' έτρεξε λίγο αίμα.

Ξανάδεσα τον ώμο, και στο δέσιμο
αργούσα κάπως· γιατί δεν πονούσε,
και μ' άρεζε να βλέπω το αίμα. Πράγμα
του έρωτός μου το αίμα εκείνο ήταν.

Σαν έφυγε ηύρα στην καρέγλα εμπρός,
ένα κουρέλλι ματωμένο, απ' τα πανιά,
κουρέλλι που έμοιαζε για τα σκουπίδια κατ' ευθείαν·
και που στα χείλη μου το πήρα εγώ,
και που το φύλαξα ώρα πολλή -
το αίμα του έρωτος στα χείλη μου επάνω.

Azt mondta, hogy felhorzsolta a vállát a falon,
vagy elesett. De más oka lehetett,
hogy válla most lehorzsolva és bekötözve.

Egy kissé hirtelen mozdulattól,
hogy egy polcról levegyen néhány
fotót, amelyet közelebbről akart látni,
leoldódott a kötés, és kiserkedt egy kevés vér.

Újrakötöttem a vállát, s kötés közben
elbabráltam egy kissé, mert nem is fájt,
és jólesett látnom a vért. Tárgya volt
szerelmemnek az a vér.

Miután elment, megtaláltam a szék előtt
egy átvérzett foszlányt a gyolcsból,
egy foszlányt, amit egyből a szemétbe
dobnál, és amit ajkamhoz emeltem én,
és amit hosszan tartottam kezemben -
a szerelem vérét ajkamon.