Kaváfisz, Konsztandínosz: Fél óra (Μισή Ώρα Magyar nyelven)

Μήτε σε απέκτησα, μήτε θα σε αποκτήσω
ποτέ, θαρρώ. Μερικά λόγια, ένα πλησίασμα
όπως στο μπαρ προχθές, και τίποτε άλλο.
Είναι, δεν λέγω, λύπη. Αλλά εμείς της Τέχνης
κάποτε μ' έντασι του νου, και βέβαια μόνο
για λίγην ώρα, δημιουργούμεν ηδονήν
η οποία σχεδόν σαν υλική φαντάζει.
Έτσι στο μπαρ προχθές -βοηθώντας κιόλας
πολύ ο ευσπλαχνικός αλκολισμός-
είχα μισή ώρα τέλεια ερωτική.
Και το κατάλαβες με φαίνεται,
κ' έμεινες κάτι περισσότερον επίτηδες.
Ήταν πολλή ανάγκη αυτό. Γιατί
μ' όλην την φαντασία, και με το μάγο οινόπνευμα,
χρειάζονταν να βλέπω και τα χείλη σου,
χρειάζονταν νάναι το σώμα σου κοντά.

Nem lettél az enyém, és nem is leszel az enyém
soha, azt hiszem. Néhány szó, közeledés,
mint minap a bárban, és semmi más.
Nem mondom, nagy kár! De mi, a Művészet emberei
néha az értelem megfeszítésével, és persze csak
kis időre, olyan gyönyört teremtünk,
amely már-már anyaginak látszik.
Így minap a bárban - jócskán besegített
az irgalmas alkoholizmus is -
volt egy tökéletesen erotikus félórám.
És úgy tűnik, rájöttél,
s egy kissé tovább maradtál, szándékosan.
Nagyon is szükségem volt rá. Mert
hiába a képzelet és hiába a varázsló alkohol,
kellett, hogy nézzem az ajkaidat is,
kellett, hogy ott legyen a tested a közelben.