Kaváfisz, Konsztandínosz: Nem eladó (Του μαγαζιού Magyar nyelven)

Τα ντύλιξε προσεκτικά, με τάξι
σε πράσινο πολύτιμο μετάξι.

Από ρουμπίνια ρόδα, από μαργαριτάρια κρίνοι,
από αμεθύστους μενεξέδες. Ως αυτός τα κρίνει,

τα θέλησε, τα βλέπει ωραία· όχι όπως στην φύσι
τα είδεν ή τα σπούδασε. Μες στο ταμείον θα τ’ αφήσει,

δείγμα της τολμηρής δουλειάς του και ικανής.
Στο μαγαζί σαν μπει αγοραστής κανείς

βγάζει απ’ τες θήκες άλλα και πουλεί — περίφημα στολίδια —
βραχιόλια, αλυσίδες, περιδέραια, και δαχτυλίδια.

Becsomagolta őket gonddal, szép sorjában
drága, zöld selyembe.

Rubin-rózsák, gyöngy-liliomok,
ametiszt-ibolyák. Az ő ízlése szerint valók,

ő alkotta, szépnek látta őket; nem ahogy a természetben
látta vagy tanulmányozta. A páncélszekrényben hagyja,

merész és értő kezének műveit.
A boltba ha bejön egy vásárló,

mást vesz elő a tokból és - pompás ékszer mind -
karkötőt, láncot, nyakéket és gyűrűt kínál.