Kaváfisz, Konsztandínosz: Délutáni nap (Ο ήλιος του απογεύματος Magyar nyelven)

Την κάμαρην αυτή, πόσο καλά την ξέρω.
Τώρα νοικιάζονται κι αυτή κ’ η πλαγινή
για εμπορικά γραφεία. Όλο το σπίτι έγινε
γραφεία μεσιτών, κ’ εμπόρων, κ’ Εταιρείες.

A η κάμαρη αυτή, τι γνώριμη που είναι.

Κοντά στην πόρτα εδώ ήταν ο καναπές,
κ’ εμπρός του ένα τουρκικό χαλί·
σιμά το ράφι με δυο βάζα κίτρινα.
Δεξιά· όχι, αντικρύ, ένα ντολάπι με καθρέπτη.
Στη μέση το τραπέζι όπου έγραφε·
κ’ η τρεις μεγάλες ψάθινες καρέγλες.
Πλάι στο παράθυρο ήταν το κρεββάτι
που αγαπηθήκαμε τόσες φορές.

Θα βρίσκονται ακόμη τα καϋμένα πουθενά.

Πλάι στο παράθυρο ήταν το κρεββάτι·
ο ήλιος του απογεύματος τώφθανε ώς τα μισά.

...Aπόγευμα η ώρα τέσσερες, είχαμε χωρισθεί
για μια εβδομάδα μόνο ... Aλλοίμονον,
η εβδομάς εκείνη έγινε παντοτινή. 

Ezt a szobát milyen jól ismerem!
Most kiadják a mellette levővel együtt
Bolthelyiségnek. Az egész házat kivették
Üzleti célra, ügynökök, kereskedők és társaságok.

Jaj, ezt a szobát hogy ismerem.

Az ajtónál itt volt a dívány,
Előtte meg a török szőnyeg.
Egy állványon két sárga váza.
Jobbra - nem, szembe tükrös szekrény.
Középen asztal, azon írt
És a három nagy szalmaszék.
Az ablak mellett állt az ágy,
Hol annyiszor szerettük egymást.

Ez a szegényes holmi még meglesz valahol.

Az ablak mellett állt az ágy:
Egyik felére rásütött a délutáni nap.

Délután négykor válni kellett,
Csak egy hétre... Jaj,
Sohatöbbé lett abból a hétből.