Kaváfisz, Konsztandínosz: Akhilleusz lovai (Τα Άλογα του Aχιλλέως Magyar nyelven)

Τον Πάτροκλο σαν είδαν σκοτωμένο,
που ήταν τόσο ανδρείος, και δυνατός, και νέος,
άρχισαν τ’ άλογα να κλαίνε του Aχιλλέως·
η φύσις των η αθάνατη αγανακτούσε
για του θανάτου αυτό το έργον που θωρούσε.
Τίναζαν τα κεφάλια των και τες μακρυές χαίτες κουνούσαν,
την γη χτυπούσαν με τα πόδια, και θρηνούσαν
τον Πάτροκλο που ενοιώθανε άψυχο — αφανισμένο —
μια σάρκα τώρα ποταπή — το πνεύμα του χαμένο —
ανυπεράσπιστο — χωρίς πνοή —
εις το μεγάλο Τίποτε επιστραμένο απ’ την ζωή.

Τα δάκρυα είδε ο Ζευς των αθανάτων
αλόγων και λυπήθη. «Στου Πηλέως τον γάμο»
είπε «δεν έπρεπ’ έτσι άσκεπτα να κάμω·
καλλίτερα να μην σας δίναμε, άλογά μου
δυστυχισμένα! Τι γυρεύατ’ εκεί χάμου
στην άθλια ανθρωπότητα πούναι το παίγνιον της μοίρας.
Σεις που ουδέ ο θάνατος φυλάγει, ουδέ το γήρας
πρόσκαιρες συμφορές σας τυραννούν. Στα βάσανά των
σας έμπλεξαν οι άνθρωποι.»— Όμως τα δάκρυά των
για του θανάτου την παντοτινή
την συμφοράν εχύνανε τα δυο τα ζώα τα ευγενή.

Mikor Patrokloszt meglátták megölve,
az ifjút, a bátrat, a tagbaszakadtat,
Akhilleusz lovai sírva fakadtak,
bennük a halhatatlanság lázadozott
a halálos mű ellen, amely közéjük tolakodott.
Fejüket rázták, hosszú sörényüket dobálva
hánykolódtak, lábaikkal a földön dobolva zokogtak
Patrokloszért, érezve, hogy odavan - elszállt a lelke -
érték nélküli merő hús - szelleme veszve -
védtelen immár - vége szakadt lélegzetének -
az életből végleg a Semmiségbe tért meg.

Zeusz látta a könnyeket, a halhatatlan lovakét,
és elborult. „Nem kellett volna Péleusz lakodalmán -
gondolta - ily esztelenül cselekednem. Sokért nem adnám,
ha nem ajándékozlak el, ti szerencsétlenek
Lovaim, odalent mi keresnivalótok is lehet
a keserves halandók között, akiket hány-vet a végzet?
Ti, akikhez halál és öregség fel sosem érhet,
most múló nyomorokat kell elszenvednetek. Az emberekét,
akik a saját kis gondjaikba kevernek." - De a két
nemes állat csak hullatta tovább
könnyeit, látva a halál visszavonhatatlan nyomorát.

 
Forrása: Homérosz, Iliasz, 17, 426-455.