Ο Ιουλιανός, ορών ολιγωρίαν (Görög)
«Ορών ουν πολλήν μεν ολιγωρίαν ούσαν
ημίν προς τους θεούς»— λέγει με ύφος σοβαρόν.
Ολιγωρίαν. Μα τι περίμενε λοιπόν;
Όσο ήθελεν ας έκαμνεν οργάνωσι θρησκευτική,
όσο ήθελεν ας έγραφε στον αρχιερέα Γαλατίας,
ή εις άλλους τοιούτους, παροτρύνων κι οδηγών.
Οι φίλοι του δεν ήσαν Χριστιανοί·
αυτό ήταν θετικόν. Μα δεν μπορούσαν κιόλας
να παίζουν σαν κι αυτόνα (τον Χριστιανομαθημένο)
με σύστημα καινούριας εκκλησίας,
αστείον και στην σύλληψι και στην εφαρμογή.
Έλληνες ήσαν επί τέλους. Μηδέν άγαν, Aύγουστε. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.kavafis.gr |
|
Julianus, közönyt látván (Magyar)
„Látván pedig, hogy közönnyel viseltetünk az istenek iránt" - mondja ki komoly arccal. Közöny. De hát tulajdonképpen mit remélt? Szervezhette a vallást, ahogy kedve kivánta, írhatott a galatiai főpapnak, ahogy kedve kivánta, meg a többi, hasonlónak, buzdítva, vezetve őket. Nem voltak keresztények a barátai, ez tény. De nem is értettek hozzá, mint a császár (a kereszténységben fölnevelkedett), színjátékot csinálni egy új egyház rendszerével, amely nevetséges az alapelvében és az alkalmazásában. Ők mégis görögök voltak. Csak semmi túlzás, Augustus.
Julianus római császár, a „hitehagyott" (i. sz. 361-363), megpróbálta megfékezni a kereszténység terjedését, és visszaállítani az antik vallást.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | V. I. |
|