Kaváfisz, Konsztandínosz: Színes üvegből (Από υαλί χρωματιστό Magyar nyelven)

Πολύ με συγκινεί μια λεπτομέρεια
στην στέψιν, εν Βλαχέρναις, του Ιωάννη Καντακουζηνού
και της Ειρήνης Aνδρονίκου Aσάν.
Όπως δεν είχαν παρά λίγους πολυτίμους λίθους
(του ταλαιπώρου κράτους μας ήταν μεγάλ’ η πτώχεια)
φόρεσαν τεχνητούς.  Ένα σωρό κομμάτια από υαλί,
κόκκινα, πράσινα ή γαλάζια. Τίποτε
το ταπεινόν ή το αναξιοπρεπές
δεν έχουν κατ’ εμέ τα κομματάκια αυτά
από υαλί χρωματιστό. Μοιάζουνε τουναντίον
σαν μια διαμαρτυρία θλιβερή
κατά της άδικης κακομοιριάς των στεφομένων.
Είναι τα σύμβολα του τι ήρμοζε να έχουν,
του τι εξ άπαντος ήταν ορθόν να έχουν
στην στέψι των ένας Κυρ Ιωάννης Καντακουζηνός,
μια Κυρία Ειρήνη Aνδρονίκου Aσάν.

Végletesen felzaklat egy részlet,
Ioannész Kantakuszénosz és Andronikosz Aszan
leánya, Iréné koronázásából, a vlakhernói palotában.
Minthogy mindössze néhány drágakövük volt
(szegény volt akkor boldogtalan államunk),
műékszereket viseltek. Egy csomó üvegdarabot,
pirosat, zöldet, kéket. De nem látok én
e hitvány, színes üvegdarabokban
semmit, ami megalázó
vagy illetlen. Ellenkezőleg, olyanok,
mint keserű tiltakozás a megkoronázott
házaspár méltatlan nyomorúsága ellen.
Jelképe annak, ami járt volna nekik,
mi lett volna való, mikor megkoronáznak
egy Ioannész Kantakuszénosz urat,
meg Andronikosz Aszan leányát, egy Iréné úrnőt.

 
Ioannész Kantakuszénosz és Eiréné Aszan esküvőjét 1347-ben tartották meg a vlakhernói templomban, és nem a Hagia Szophiában, amely a polgárháborúban megrongálódott.