Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Themelisz, Jorgosz: Hazatérés (részlet) (Ο γυρισμός (απόσπασμα) Magyar nyelven)

Themelisz, Jorgosz portréja
Papp Árpád portréja

Vissza a fordító lapjára

Ο γυρισμός (απόσπασμα) (Görög)

Κάβοι και κόλποι
Της πρωινής χαράς που ακούω να με καλωσορίζουν και να με φωνάζουν με τ’ όνομά μου
Που βλέπω τον εαυτό μου να σηκώνεται και να περπατεί
Μαζί με τα δέντρα, μαζί με τους γλάρους που φωνάζουν ψαρεύοντας με ανεμότρατα

Το πατρογονικό μου σπίτι είναι γυρτό και σκύβει τρίζοντας σαν ένας γέροντας
Φορτωμένος χρόνια, γεμάτος γενιές και πεθαμένους που κάθονται και πίνουν τα τσιμπούκια τους
Και σιγοκουβεντιάζουνε για τη ζωή που πάει και πάει και δεν τελειώνει

Μαζί γεννηθήκαμε μαζί μεγαλώναμε
Κάτω απ’ τους ίδιους αστερισμούς Ιχθύς και Παρθένο
Γράφοντας μες στη μεγάλη κάμαρα της φωτιάς μια γραφή και μια τοιχογραφία
Με ψηλά φορέματα, γαλήνια πρόσωπα πεζούς και καβαλάρηδες
Να πορεύονται
Και κάτι καράβια με πλώρες όρθιες κατά τα μάτια της αυγής
Και γυναίκες, κοπέλες με γοφούς σαν κύκνους και σαν κύματα
Όταν τα πλάθει ο άνεμος και τα κυλάει να παν να βρουν τους βράχους
Να σηκώνουν σταμνιά και να κεντούν τα χίλια ψάρια κοιτάζοντας μες στους βαθιούς καθρέφτες
Ανάβοντας το πάθος της ομορφιάς μες σε μεγάλα τζάκια

***

Πρόσωπά μου αμέτρητα
Παιδιά και κορίτσια κορίτσια και παιδιά που δε σας ξέρω και που σας βλέπω
Να κατεβαίνετε τα σκαλοπάτια των σπιτιών που έρχονται
Καπνίζοντας από μακριά σαν τα μεγάλα καράβια που τ’ ανάβει ο ήλιος
Σαν τα πουλιά των νησιών που κατεβαίνουν το ρέμα του καιρού
Για να κουβαλήσουν τις ψυχές που χάσαμε
Τις φωνές που περιμένουμε

***

Μακριά
Εκεί που πέφτει η συγνεφιά της σκόνης
Ακούω τον καβαλάρη να καλπάζει
Τον άσπρο μανδύα που διαπληκτίζεται με τον άνεμο μέσα στη νύχτα

Προς τις ακραίες φωτιές



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://giorgosthemelis.wordpress.com/

Hazatérés (részlet) (Magyar)

Hajnali öröm
zátonyai és áramlatai; idehallom, amint köszöntenek s néven szólítanak
Látom önmagamamat: felkel és jár
együtt a fákkal, a sirályokkal, melyek rijjogva csaponganak, halásznak

Az atyai ház roskatag s recsegve hajlik meg, mint egy öregember
évekkel terhelten, megrakva nemzedékekkel s halottaival - üldögélnek s szívják csibukjukat
és halkan beszélgetnek az életről, mely múlik, egyre múlik, és végeérhetetlen

Együtt születtünk, együtt nevelődtünk
Egyazon Hal és Szűz csillagkép alatt
Egyetlen rajzot, egyetlen freskót formálva a tűz nagy ketrecében
hosszú ruhában, nyugodt arccal járókelőket és lovasokat
kik sereglenek, vonulnak
Egy hajót, ágaskodó árboccal, a hajnal szemébe csapódó vitorlákkal
És asszonyokat, lányokat, hattyú-csípővel
mint amikor hullámokat sodor tajtékosan, hömpölyget
szikláknak a szél
Fellobbantva a szépség szenvedélyét a nagy tűzhelyeken

***

Számtalan arcom
Fiúk és lányok lányok és fiúk, kiket nem ismerek - látom
amint jöttök lefelé a házak lépcsőjén; házak közelednek
a távolban, füstölögnek óriás hajók, melyeket a nap fűt
Mint a szigetek madarai, alászállnak az idő áramlatain
hozzák a lelkeket, miket elveszítettünk
a hangokat, melyeket egyre várunk

***

A távolban
ott, ahol a porfelhő elül,
lópata csattog
Szélben kibomló fehér kendő csapdos az éjben

a végső tüzek felé



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaP. Á.

minimap