Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Macleod Black, David: Nevelők (The Educators Magyar nyelven)

Macleod Black, David portréja
Répás Norbert portréja

Vissza a fordító lapjára

The Educators (Angol)

In their

limousines the
teachers come: by
hundreds. O the
square is
blackened with dark suits, with grave
scholastic faces. They
wait to be summoned.

These are the

educators, the
father-figures. O you could
warm with love for the firm lips, the
responsible foreheads. Their
ties are strongly set, between their collars. They
pass with dignity the exasperation of waiting.

A

bell rings. They turn. On the
wide steps my
dwarf is standing, both hands raised. He
cackles with laughter. Welcome, he cries, welcome
to our elaborate Palace. It is indeed. He
is tumbling in cartwheels over the steps. The
teachers turn to each other their grave faces.

With

a single grab they have him up by the shoulders. They
dismantle him. Limbs, O
limbs and delicate organs, limbs and
guts, eyes, the tongue, the
lobes of the brain, glands; tonsils, several
eyes, limbs, the tongue,
a kidney, pants, livers, more
kidneys, limbs, the tongue
pass from hand to hand, in their serious hands. He is
utterly gone. Wide
crumbling steps.

They

return to their cars. They
drive off smoothly, without disorder;
watching the road.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóPolygon
Az idézet forrásaCollected Poems, 1964-87 (Poetry), ISBN-10: 0748660895
Könyvoldal (tól–ig)71-71
Megjelenés ideje

Nevelők (Magyar)

Limuzinjaikban

tanítók
érkeznek
százával. Ó,
fénytelen öltönyöktől,
komoly, tudálékos
tekintetektől sötétlő tér.
Hívásra várnak.

Ezek

a nevelők,
apai képmások. Ó, meleg
szeretetet táplálhatunk szilárd ajkaik és
felelős homlokaik iránt. Szorosan
feszül hajtókájukon a kendő.
Várakozás keservét méltósággal viselik.

Megszólal

a csengő. Megfordulnak. A
széles lépcsőn kezét
magasba nyújtó törpém áll. És
vihogva nevet. Üdvözlégy - kiált - üdvözlégy
gondosan kidolgozott Palotánkban. Valóban az. A
lépcsőn bukdácsolva cigánykerekeket vet. A
nevelők komoly tekintettel szemlélik egymást.

Egyetlen

fogással ragadják vállon. És
megfosztják ruhájától. Ó,
végtagok és érzékeny szervek, végtagok és
belek, szemek, a nyelv, az
agy lebenyei, mirigyek, mandulák, néhány
szem, végtagok, a nyelv,
egy vese, alsónadrág, májak, több
vese, végtagok, a nyelv
megbecsült tenyerükben kézről kézre jár. Teljesen
eltűnt. Omladozó
széles lépcsők.

Visszatérnek

limuzinjaikhoz. Felfordulás
nélkül; utat figyelve
elhajtanak.



FeltöltőRépás Norbert
Az idézet forrásatranslator

minimap