Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ko, Un: Halleluja (Hallelujah Magyar nyelven)

Ko, Un portréja

Hallelujah (Angol)

Outside Kanghwa town on Kanghwa Island

there's Kapkot, a place where breezes blow.

In the fields of Kapkot,

once the special February wind subsides,

the March wind comes along.

Skylarks venturing upward are injured by the gusts.

 

Across the whirlwind-stirred sea,

in the haze of the Kimp'o plains

the April wind makes the seedbeds sprout with young rice.

 

The seedlings are planted in May.

As people are planting the rice they shout:

Hallelujah

Hallelujah

 

Once Christianity arrived at isolated villages,

believers

and non-believers

became deadly foes.

 

In a single village

Baptists and Episcopalians,

each other's enemies,

could not intermarry,

could not attend each other's wedding parties.

 

A member of the Holiness Church, Kwak Il-kyu,

who shouts Hallelujah one hundred times a day,

is getting married to Hong Sun-ja of the same church,

who shouts Hallelujah two hundred times a day.

 

Episcopalians dare not attend

the wedding,

even though they're cousins

or distant relatives.

 

Former co-workers,

former close friends and kin

vanished,

became one another's foes.

 

The moment the North Korean armies arrived

those on the left arose, killed those on the right.

Once the North withdrew

the right was left

having slaughtered all those on the left.

 

The churches prospered.

The churches distributed

American relief food and goods.

People came flocking

to collect wheat flour.

They even received a secondhand suit of clothes.

 

All were forced to shout Hallelujah!

Out in the fields at harvest time too:

Hallelujah!

Hallelujah!


Translated by Brother Anthony of Taizé and Lee Sang-Wha from Korean



FeltöltőSipos Tamás
KiadóGreen Integer
Az idézet forrásahttp://muse.jhu.edu/article/253619
Megjelenés ideje
Itt vegye meg!

Halleluja (Magyar)

Kanghva külvárosában, Kanghva szigetén

található Kapkot, egy hely, ahol mindig fúj a szél.

Kapkot mezein,

amint eláll a különös februári szél,

rögtön követi a márciusi.

A magasan repülő pacsirták szárnyukat törik a széllökésektől.

 

Túl a forgószelektől háborgó tengeren,

a párába borult Kimpho rónáin

az áprilisi széltől a magágyakból kihajt a zsenge rizs.

 

A palántákat májusban ültetik.

A rizs ültetése közben pedig az emberek azt kiáltják:

Halleluja

Halleluja



Amint a kereszténység megérkezett az elszigetelt falvakba,

a hívők

és a más vallásúak

halálos ellenségekké váltak.

 

Egy falun belül

A baptisták és episzkopálisok,

egymás ellenségei,

nem házasodhattak,

nem mehettek el egymás esküvőjére sem.

 

A Szentség Egyház egy tagja, Kvak Ilkju,

aki naponta százszor kiáltja, hogy Halleluja,

elveszi Hong Szundzsát ugyanabból az egyházból,

aki naponta kétszázszor kiáltja, hogy Halleluja.

 

Az episzkopálisok még akkor sem

mernek elmenni

az esküvőkre, ha unokatestvérek,

vagy távoli rokonok.

 

Egykori munkatársak,

közeli barátságok és rokonságok

tűntek el,

egymás ellenségeivé váltak.

 

Amikor az észak-koreai hadsereg megérkezett,

a baloldaliak megindultak és megölték a jobboldaliakat.

Amint Észak visszavonult,

az összes baloldali

lemészárlása után csak jobboldaliak maradtak.

 

Az egyházak fellendültek.

Amerikai élelmiszert és

egyéb segélyeket osztogattak.

Az emberek nyájasan

mentek beszedni a búzalisztet.

Még használt ruhákat is kaptak.

 

Mindenkinek azt kellett kiáltania, Halleluja!

Még a földeken, aratás idején is:

Halleluja!

Halleluja!



FeltöltőSipos Tamás
Az idézet forrásaKézirat

minimap