Bucolics 1. Winds (Angol)
(for Alexis Leger)
Deep, deep below our violences,
Quite still, lie our First Dad, his watch
And many little maids,
But the boneless winds that blow
Round law-court and temple
Recall to Metropolis
That Pliocene friday when,
At His holy insufflation
(Had he picked a teleost
Or an arthropod to inspire,
Would our death also have come?)
One bubble-brained creature said--
''I am loved, therefore i am''--:
And well by now might the lion
Be lying down with the kid,
Had he stuck to that logic.
Winds make wearther; weather
Is what nasty people are
Nasty about and the nice
Show a common joy in observing:
When I seek an image
For our Authentic City
(Across what brigs of dread,
Down what gloomy galleries,
Must we stagger or crawl
Before we may cry--O look!?),
I see old man in hall-ways
Tapping their barometers,
Or a lawn over which
The first thing after breakfast,
A paterfamilias
Hurries to inspect his rain-gauge.
Goddess of winds and wisdom,
When, on some windless day
Of dejection, unnable
To name or to structure,
Your poet with bodily tics,
Scratching, tapping his teeth,
Tugging the lobe of an ear,
Unconsciously invokes You,
Show Your good nature, allow
Rooster or whistling maid
To fetch him Arthur O''Bower;
Then, if moon-faced Nonsence,
that erudite forger, stalk
Through the seven kingdoms,
Set Your poplars a-shiver
To warn Your clerk lest he
Die like an old Believer
For some spurious reading:
And in all winds,no matter
Which of Your twelve he may hear,
Equinox gales at midnight
Howling through marram grass,
Or a faint susurration
Of pines on a cloudless
Afternoon in midsummer,
Let him feel You present,
That every verbal rite
May be fittingly done,
And done in anamnesis
Of what is excellent
Yet a visible creature,
Earth, Sky, a few dear names. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://kinolee.poemlife.com |
|
Bukolikák 1. Szelek (Magyar)
(Alexis Legernek)
Önkényünk alatt mélyben
Ősatyánk nyugszik, őrök
s lányszolgálók között.
Ám fúvó csonttalan szelek
a bírák szentélye körül
Pliocén-kori Pénteket
idéznek városunkra,
midőn az Úr szent leheletétől
(vajon ha kecsegét, vagy
egy ízeltlábut inspirál,
akkor is volna síri vég?)
így szólt egy buborék-agyu:
- „Szeretnek, hát vagyok" -;
S oroszlánnal feküdne rég
mostanra már a gida is,
ha hű e logikához.
Szél váltja az időt,
melyről a durva népség
durván szól, ám a finomak
közös örömmel nézik.
Mihelyt Valódi Városunk
hű képét keresem,
(a rettegés mely kétárbócosán,
mily sötét folyosókon
kell támolyogni, mászni; míg
elkiálthatjuk: nézz oda!)
barométer-kocogtató
öregeket látok a hallban,
meg kiskertet, hová
fut a páter familiász
a reggeli után,
esőmércét ügyelni.
Szél, Szellem istenanyja,
ha költőd leverő
szélcsendes napon nem tud
se nevet adni, sem
szerkeszteni, izeg-mozog,
fogát piszkálja és
cimpáit huzigálja,
ösztöne Téged szólit:
mutasd ki jó természeted.
Hívja kakas, füttyös cselédlány
Szél-urfi Arthur O'Bowert;
s ha a hold-képű Nonszensz,
e tudós hamisító
grasszál hét királyságon át,
reszkettesd meg nyárfáidat,
papod ijessze föl,
ne haljon kétes szövegért,
mint óhitű filosz,
de szeleidben - mindegy,
tucatból melyik ébred,
marramfűn át üvöltő
napéjegyenlőségi vihar,
vagy fenyők suttogása
felhőtlen délután,
a nyár legközepében -
érezze Jelenlétedet,
hogy a szavak ritusa mind
pontosan menjen végbe,
hű emlékeztetésül
arra, mi oly kiváló
és mégse foghatatlan:
Föld, Ég s pár drága név.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | F. A. |
|