Armitage, Simon: Vesztegzár (Lockdown Magyar nyelven)

And I couldn’t escape the waking dream
of infected fleas

in the warp and weft of soggy cloth
by the tailor’s hearth

in ye olde Eyam.
Then couldn’t un-see

the Boundary Stone,
that cock-eyed dice with its six dark holes,

thimbles brimming with vinegar wine
purging the plagued coins.

Which brought to mind the sorry story
of Emmott Syddall and Rowland Torre,

star-crossed lovers on either side
of the quarantine line

whose wordless courtship spanned the river
till she came no longer.

But slept again,
and dreamt this time

of the exiled yaksha sending word
to his lost wife on a passing cloud,

a cloud that followed an earthly map
of camel trails and cattle tracks,

streams like necklaces,
fan-tailed peacocks, painted elephants,

embroidered bedspreads
of meadows and hedges,

bamboo forests and snow-hatted peaks,
waterfalls, creeks,

the hieroglyphs of wide-winged cranes
and the glistening lotus flower after rain,

the air
hypnotically see-through, rare,

the journey a ponderous one at times, long and slow
but necessarily so.

És nem menekülhettem az éber álomból,
amelyben megláttam a fertőzött bolhákat 

az átázott szövetek fonalaiban
a szabó kandallójánál

a vén Eyamban.
Aztán rámeredtem

a falu határkövére,
a kancsal játékkockára a hat sötét lyukkal,

melyek ecettől túlcsorduló gyűszűkként
tisztítják meg a pestises érméket.

Mindez Emmott Syddall és Rowland Torre
bús históriáját juttatta eszembe,

a tiltott csillagon született szerelmesekét
két oldalán a karanténnak, 

szótlan kacérkodásuk átívelte a folyót,
míg a lány nem jött többé.

De elaludtam újra,
és most róla álmodtam,

a száműzött jaksáról, aki egy elvonuló felhővel 
üzent elveszett feleségének,

egyetlen felhővel, amely tevecsapások és csordák 
nyomainak földi térképét követte,

csermelyeket, melyek nyaklánchoz hasonlatosak,
legyezőfarkú pávákat, színes elefántokat,

legelők és sövénykerítések
hímzett takaróit,

bambuszerdőket és hósapkás csúcsokat,
vízeséseket, patakokat,

széttárt szárnyú darvak hieroglifáit
és a csillogó lótuszvirágot eső után,

mikor a levegő
ritkás, delejesen áttetsző,

és az utazás nehézkes néha, elhúzódó, 
de így a jó.