Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Moore, Thomas: Szabad fordítás (Forget not the field Magyar nyelven)

Moore, Thomas portréja

Forget not the field (Angol)

 
Forget not the field where they perish'd,
The truest, the last of the brave,
All gone -- and the bright hope we cherish'd
Gone with them, and quench'd in their grave!

Oh! could we from death but recover
Those hearts as they bounded before,
In the face of high heaven to fight over
That combat for freedom once more; --

Could the chain for an instant be riven
Which Tyranny flung round us then,
No, 'tis not in Man, nor in Heaven,
To let Tyranny bind it again!

But 'tis past -- and, though blazon'd in story
The name of our Victor may be,
Accurst is the march of that glory
Which treads o'er the hearts of the free.

For dearer the grave or the prison,
Illumed by one patriot name,
Than the trophies of all who have risen
On Liberty's ruins to fame.



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com/poem/forget-not-the-field/

Szabad fordítás (Magyar)

 

El ne feledd a mezőt ahol ők elhulltanak, a hűk

   És a legvégsők a haza jobbjaiból

Mind odavesztenek, és odavan nagy fényü reményünk,

   Melyet tápláltunk: a sírba merűle velök.

 

Vajha ama sziveket a haláltól visszavehetnők

   Teljes erőben, úgy, mint dobogának elébb,

Még egyszer vérharcaidat megvíni, szabadság,

   A magas istennek színe világa előtt.

 

Vajha e lánc egy pillanatig meg tudna szakadni,

   Melyet a zsarnokság vas keze fűze reánk.

Oh sem az ég, sem a föld nem képes tenni, hogy azt a

   Zsarnok még egyszer visszacsatolja reánk.

 

De megvan. S ámbár győzőnk neve büszke nyomokban

   A történetirás lapjain égve ragyog,

Átok ül a szabadok sziveit gázolta dicsőség

   Hadjárása fölött, átok őrökre és bosszú.

 

Sokkal drágább a sír a börtön, melybe világot,

   Eltapodottan bár, önt el a honfi neve,

Mint minden diadaljeleik, kik hirre jutottak

   Ősi szabadságunk gyászteli romja felett.



FeltöltőJakus Laura 1.
KiadóVörösmarty Mihály költői művei
Az idézet forrásaFranklin-Társulat
Megjelenés ideje

minimap