Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Plath, Sylvia: Nick meg én s a gyertyafény (Nick And The Candlestick Magyar nyelven)

Plath, Sylvia portréja

Nick And The Candlestick (Angol)

I am a miner. The light burns blue.

Waxy stalactites

Drip and thicken, tears

 

The earthen womb

Exudes from its dead boredom.

Black bat airs

 

Wrap me, raggy shawls,

Cold homicides.

They weld to me like plums.

 

Old cave of calcium

Icicles, old echoer.

Even the newts are white,

 

Those holy Joes.

And the fish, the fish----

Christ! They are panes of ice,

 

A vice of knives,

A piranha

Religion, drinking

 

Its first communion out of my live toes.

The candle

Gulps and recovers its small altitude,

 

Its yellows hearten.

O love, how did you get here?

O embryo

 

Remembering, even in sleep,

Your crossed position.

The blood blooms clean

 

In you, ruby.

The pain

You wake to is not yours.

 

Love, love,

I have hung our cave with roses.

With soft rugs----

 

The last of Victoriana.

Let the stars

Plummet to their dark address,

 

Let the mercuric

Atoms that cripple drip

Into the terrible well,

 

You are the one

Solid the spaces lean on, envious.

You are the baby in the barn.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.americanpoems.com/poets

Nick meg én s a gyertyafény (Magyar)

Bányász vagyok. Itt kék fény ég.

Sztalaktit-viasz csepeg,

Hízik: könnyeket

 

Ont a földmély

Holt unalma. Sötét

Denevér-huzatok

 

Burkolnak, rongysálak,

Hideg gyilkosságok.

Szilvákként forrnak rám.

 

Vén mészjégcsap-barlang,

Vén visszhanglyuk.

Fehérek még a gőték is,

 

A szentjózsik.

S a halak, a halak –

Jézus! jéglapok,

 

Kés-satuk,

Pirána-

Vallás, eleven

 

Lábujjam az első úrvacsorája.

A gyertya lángja

Elcsuklik, visszacsap kis magasába,

 

Sárgái bátorítanak.

Kedves, hogy kerülsz ide?

Ó, embrió,

 

Ki még álmodban is

Úgy fekszel, keresztben.

A vér tisztán virít

 

Benned, rubin.

A kín,

Melyre fölébredsz, nem tied.

 

Kedves,

Rózsákat aggattam odunkba,

Puha szőnyegeket —

 

Viktoriánus utóvéd.

Hadd zúgjanak sötét

Céljuk felé a csillagok,

 

Sorvasztó higanyatomok

Hadd hulljanak

Szörny-kútba,

 

Te vagy az egyetlen szilárd pont,

Terek támaszkodnak rád, irigyelnek.

Te vagy a jászolbeli gyermek.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap