Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Plath, Sylvia: Öngyilkosság Egg Rocknál (Suicide Off Egg Rock Magyar nyelven)

Plath, Sylvia portréja

Suicide Off Egg Rock (Angol)

Behind him the hotdogs split and drizzled
On the public grills, and the ochreous salt flats,
Gas tanks, factory stacks- that landscape
Of imperfections his bowels were part of-
Rippled and pulsed in the glassy updraught.
Sun struck the water like a damnation.
No pit of shadow to crawl into,
And his blood beating the old tattoo
I am, I am, I am. Children
Were squealing where combers broke and the spindrift
Raveled wind-ripped from the crest of the wave.
A mongrel working his legs to a gallop
Hustled a gull flock to flap off the sandspit.

He smoldered, as if stone-deaf, blindfold,
His body beached with the sea's garbage,
A machine to breathe and beat forever.
Flies filing in through a dead skate's eyehole
Buzzed and assailed the vaulted brainchamber.
The words in his book wormed off the pages.
Everything glittered like blank paper.

Everything shrank in the sun's corrosive
Ray but Egg Rock on the blue wastage.
He heard when he walked into the water

The forgetful surf creaming on those ledges.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.angelfire.com

Öngyilkosság Egg Rocknál (Magyar)

Mögötte a hotdogok pattogtak és sercegtek
A nyilvános grilleken, és az okkerszín sókupacok,
Gáztartályok, gyárkémények – az a tökéletlen
Táj, mellyel minden belsőségével együtt egy volt –
Együtt pulzált és lüktetett az üveges levegővel.
A napfény kárhozatként vetült a vízre.
Nem volt árnygödör, semmi menedék,
És a régi ritmust vére verte ekképp:
Vagyok, vagyok, vagyok. Gyerekek
Visítottak, ahol megtört a vízfodor és az orsó
Pörgette szelesen a hullámok habjait.
Valami korcs szedte lábait hevesen
És elkergette a homoklankák sirályait.

Füstölgött, akárha süket volna vagy vak,
A tenger szemetével együtt fakult teste,
Egy örökké lélegző és lüktető gépezet.
Legyek szálltak keresztül holt rájaszemein
Zümmögve és az agykamrába vackoltak.
Könyvéből minden szó kikúszott,
Minden csillogott, akár egy üres lap.

Semmit sem kímélt a Nap maró sugara,
Csak Egg Rock volt a kék hiánynál hatalmasabb.
Ahogy a vízbe vonszolta lomha tagjait

Hallotta a feledékeny hullámokat a szirt alatt.



FeltöltőHolczer Dávid
Az idézet forrásaCollected Poems

Kapcsolódó videók


minimap