Fever 103° (Angol)
Pure? What does it mean? The tongues of hell Are dull, dull as the triple
Tongues of dull, fat Cerberus Who wheezes at the gate. Incapable Of licking clean
The aguey tendon, the sin, the sin. The tinder cries. The indelible smell
Of a snuffed candle! Love, love, the low smokes roll From me like Isadora's scarves, I'm in a fright
One scarf will catch and anchor in the wheel, Such yellow sullen smokes Make their own element. They will not rise,
But trundle round the globe Choking the aged and the meek, The weak
Hothouse baby in its crib, The ghastly orchid Hanging its hanging garden in the air,
Devilish leopard! Radiation turned it white And killed it in an hour.
Greasing the bodies of adulterers Like Hiroshima ash and eating in. The sin. The sin.
Darling, all night I have been flickering, off, on, off, on. The sheets grow heavy as a lecher's kiss.
Three days. Three nights. Lemon water, chicken Water, water make me retch.
I am too pure for you or anyone. Your body Hurts me as the world hurts God. I am a lantern——
My head a moon Of Japanese paper, my gold beaten skin Infinitely delicate and infinitely expensive.
Does not my heat astound you! And my light! All by myself I am a huge camellia Glowing and coming and going, flush on flush.
I think I am going up, I think I may rise—— The beads of hot metal fly, and I love, I
Am a pure acetylene Virgin Attended by roses,
By kisses, by cherubim, By whatever these pink things mean! Not you, nor him
Nor him, nor him (My selves dissolving, old whore petticoats)—— To Paradise.
|
Fever 103° (Magyar)
Tiszta? Hát az mi? A pokol nyelvei bénák, bénán mint hármas
nyelvű, dagadt, béna Kerberoszé ki a kapunál zihál. Képtelen tisztára nyalni
a láz-aggott ínt, a bűnt, a bűnt. A tapló sikolt. Az eloltott gyertya
törölhetetlen bűze! Szerelem, szerelem, a nehéz füst gomolyog akár Isadora sáljai. Félek,
egyik beakad s rögzül a kerékbe, ily torzsárga füstnyúlványok elemi erővel hatnak. Nem szállnak fel,
de körbejárják a földet, megfojtva aggot és szerényt, szegény
üvegházi bébi bölcsejében, orchideák kísértetiesen lógatva függőkertjük a légben,
ördögi párduc! A sugárzástól kisárgult s egy órán belül döggé vált.
Kenegetett házasságtörő testeket mint hiroshimai hamu ette meg. A bűn. A bűn.
Drágám, egész éjen át csak vibráltam ki-be, ki-be. Lepedők súlya egy perverz csókjaként
Három nap, három éj. Limonádé, csirke Víz, víz - okádok tőle..
Túl tiszta vagyok neked, vagy másnak. Tested úgy bánt mint Istent bántja a világ. Lampion vagyok ---
Fejem egy hold japán papírból, vertarany bőröm végtelen finom és épp olyan költséges.
Hevem nem lep meg téged?! És fényem! Így, magam, óriás kamélia vagyok Ragyogón jőve menve áradva lobogva.
Azt hiszem felmegyek, azt hiszem, felszállok --- forró fémgyöngyök szállnak s szeretlek, én
a tiszta acetilén szűz rózsákkal körbe,
csókokkal, kerubokkal, akármik is ezek a rózsaszín izék itt! Nem te, nem ő
és ő sem, sem ő (Részeim olvadnak, vén kurvarongyok)---- fel a mennybe már.
|