Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Corso, Gregory: Uccello (Uccello Magyar nyelven)

Corso, Gregory portréja

Uccello (Angol)

    They will never die on that battlefield
nor the shade or wolves recruit their hoard like brides of
wheat on all horizons waiting there to consume battle's end
    There will be no dead to tighten their loose bellies
no heap of starched horses to redsmash their bright eyes
    or advance their eat of dead
    They would rather hungersulk with mad tongues
than believe that in that field no man dies.
 
    They will never die who fight so embraced
breath to breath eye knowing eye impossible to die
or move no light seeping through no maced arm
nothing but horse outpanting horse shield brilliant upon
shield all made starry by the dot ray of a helmeted eye
ah how difficult to fall between those knitted lances
And those banners! angry as to flush insignia across its
    erasure of sky
    You'd think he'd paint his armies by the coldest rivers
have rows of iron skulls flashing in the dark
    You'd think it impossible for any man to die
each combatant's mouth is a castle of song
each iron fist a dreamy gong flail resounding flail
                           like cries of gold
how I dream to join such battle!
a silver man on a black horse with red standard and stripped
   lance    never to die but to be endless
a golden prince of pictorial war



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://books.google.hu/books

Uccello (Magyar)

  Sose halnak ők meg azon a harcmezőn
s a farkasok árnya se szedi őket össze mint zsineg a
kévét a teljes látkörön csak várnak hogy befalják
  mi a csatából marad Nem lesz ott halott
hogy feszesre tömje lötyögő hasukat
se püffedt lovak halma hogy vérben forgassa
  ragyogó szemüket vagy hullaevésre csábítsa őket
  Inkább éhen zordulnának őrült nyelvvel
mintsem elhinnék hogy senki sem hal meg azon a mezőn
 
Sose halnak meg, akik ily összefonódva küzdenek
lihegve lihegésbe szem a szembe dülled meghalni lehetetlen
moccani is       fény nem üt át se buzogányos kar
nincs más csak paripát túlziháló paripa ragyogó pajzs a
pajzson egy sisakos szem pont-sugarától csillog valamennyi
ó de nehéz itt az összefont lándzsák közé zuhanni
S azok a zászlók! dühösen zúdítják jelvényeiket az ég
  irtásain át!
  Vélnéd a leghidegebb folyóknál festette seregeit
vaskoponyák sora villog a sötétben
Vélnéd hogy senki sem halhat meg itt
valamennyi harcos szája dal-palota
valamennyi vasököl álmatag gong buzogány zenget buzogányt
             mint az arany kiáltásai
hogy vetném magam én is ilyen harcba!
Ezüst férfi fekete lovon vörös lobogóval tarka
  lándzsával     meg sose halni, örökkön élni
     festői háború arany hercegeként



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaE. I.

minimap