Dickinson, Emily: Egy tudomány — mondja e Tudomány Fia, (A science — so the Savants say, Magyar nyelven)

A science — so the Savants say,
"Comparative Anatomy" —
By which a single bone —
Is made a secret to unfold
Of some rare tenant of the mold,
Else perished in the stone —

So to the eye prospective led,
This meekest flower of the mead
Upon a winter's day,
Stands representative in gold
Of Rose and Lily, manifold,
And countless Butterfly!

Egy tudomány — mondja e Tudomány Fia,
„Az Összehasonlító Anatómia” —
Melytől egy csontszilánk —
Ölt rejtvény-alakot
Ritkaság lesz mely itt lakott
Kőbe halt lenyomat gyanánt —

Egy másik szem jövőbe lát,
Beleötlik a legszerényebb réti virág
Egy zord téli napon,
Hát máris aranyfényben áll,
Liliom, tarka Rózsa már,
S Lepkeraj is nyüzsög azon!

        
......................................
Így értettem ezt az újabb érthetetlen Emily Dickinson-verset, egyáltalán nem biztos, hogy jól, vagy lehet, hogy jól, de máshogyan is érthető. Vázlatos, mint sok más E.D.-vers, sőt valószínűleg tényleg csak vázlat, skicc. A legelső alanyhoz — A science — nem tartozik semmiféle állítmány, semmi ige, hacsak azt nem gondoljuk, hogy az állítmánya az első versszak utolsó sora — Else perished in the stone —, vagyishogy nem a hajdan élt őslény halt meg és kövesedett meg, hanem a tudomány, de ez túl merész feltételezés, valószínűtlen, bár szkeptikus hangulatában olvashatja valaki így is...

A másik szem nem a végérvényesen eltűnt múltba, hanem a még el nem jött jövőbe vetít mindenfélét, amit belelát egy satnya kis virágkezdeménybe. Én az első versszakot ironikusnak érzem, a másodikat nem, de lehet, hogy az is ironikus, és az is lehet, hogy egyik sem ironikus. Ki hogyan olvassa. Szerintem ez csak javára írandó a versnek.