Dickinson, Emily: Nincs más, mint Szerelem (That Love is all there is Magyar nyelven)

That Love is all there is,
Is all we know of Love;
It is enough, the freight should be
Proportioned to the groove.

Nincs más, mint Szerelem,
Nem is tudsz róla mást;
Ez elég; töltsön be kerék
S teher kerékcsapást.
    
    
További lehetséges fordítások (a három jambusból álló sorok négyes jambussá való meghosszabbításával; az eredetiben csak a 3. sor áll négy verslábból):


A Szeretet nem tudni mi,
Csak hogy semmi sincs kívüle;
Ez elég, csak legyen szekér,
S a keréknyom fogadja be.

               *

Szerelemről nem tudni mást,
Mint hogy tele a föld vele;
Ez elég; legyen társzekér
S keréknyom azt fogadja be.

               *

Szeretetről nem tudni mást,
Mint hogy az az egész világ;
S ez elég is; legyen kerék,
Kerékvágás ölelje át.

               *

Csak Szerelem van, semmi más,
S Róla más nem is tudható;
Ez elég; csak legyen kerék,
A kerékvágásba való.
    
     
...........................................
A 3-4. sor az eredetiben szó szerint: "Ez elég, a teher legyen arányban a kerékvágással", ti. a kerékvágás mélységével, ne mélyítse még mélyebbre, ne "lógjon ki" belőle. Ez elég furcsa kép, nem vártuk volna Emily Dickinsontól; elvégre a kerékvágás elcsépelt rutint, az eredetiség hiányát is jelenti, angolul még inkább, mint magyarul. Olyan eredeti költő, mint E. D. azt is megengedheti magának, hogy a sztereotíp szerelmet — vagy szeretetet? e két fogalomra csak magyarul van két külön szó — dicsőítse. Esetleg láthatunk ebben iróniát is, az sem idegen Emilytől. De jelentheti ez azt is, hogy a partnerek szerelmének, tehát "a két szerelemnek" megfelelő arányban kell állnia egymással, egyik ne nyomja agyon a másikat. Lehet, hogy Emily nagyon szerelmes volt valakibe, és az illető ezt nem tudta vagy nem akarta ugyanazzal az intenzitással viszonozni — vagy fordítva: Emily nem érezte elég erősnek a saját szerelmét. (Nem szükséges, hogy a valóságos életrajzi tények érdekeljenek bennünket. A lehetőségek — értelmezési lehetőségek is — a fontosak, nem az irodalomtörténet.)