Dickinson, Emily: Nem lehetek magam — (Alone, I cannot be 298 Magyar nyelven)

Alone, I cannot be —
For Hosts — do visit me —
Recordless Company —
Who baffle Key —

They have no Robes, nor Names —
No Almanacs — nor Climes —
But general Homes
Like Gnomes —

Their Coming, may be known
By Couriers within —
Their going — is not —
For they've never gone —

Nem lehetek magam —
Látogatnak — Sokan —
Mind semmiből fogan —
És Kulcstalan —

Lepletlen — Névtelen —
Címtelen — Hontalan —
Mint Manó ha van
Jelen —

Mind bejelentve jön —
Hírnöke — benn —
Elmente — titok —
Mert nem megy el — Rokon —

Kulcstalan — nincs szükségük kulcsra ahhoz, hogy bejöjjenek. — Címtelen: nincs nemesi, doktori stb. címük.

Hírnöke benn — Emily mindig tudja előre, hogy megint be fog osonni valaki, ehhez nincs szüksége külső jelre.

Mint Manó (Gnome) — mert a manók állandóan ott sürögnek-forognak a házban, mégis láthatatlanok. — Az eredetiben: "Nincs [különleges v. egyéniségüket kiemelő v. épp ellenkezőleg elleplező] Öltözékük, nincsenek Emlékkönyvekbe bejegyezve, nem tartoznak semmiféle Éghajlat (= égtáj) alá (= sehonnaiak), hanem csak afféle általános Házaik vannak." Ez az "általános házak" talán azt jelenti, hogy nincs speciális, saját lakhelyük, akárhol otthon vannak, vagy inkább sehol sincsenek otthon, akármilyen házban csak úgy idegenül lézengenek.

Rokon — ezt a fordító költi bele, főleg a rím (slant rhyme) kedvéért, de ez olyasmit implikál, ami nem idegen Emily Dickinson szűkszavú de megfejthető célzásaitól: ‘ezek a láthatatlan sehonnai látogatók sohasem mennek el, mert Emily rokonai lesznek, azaz vele egyívásúak’. “Én Senki vagyok”, írja egy másik versében E. D.

A vers egyik feltűnő “formai” sajátsága ugyanis a rímelése. (A formai szó azért áll idézőjelben, mert versben — igazi, vers-szerű versben — nem csak a ritmus, a rímelés, a stilisztikai eszköztár forma dolga, hanem minden, a téma meg az úgynevezett “mondanivaló” is. “Nálam a proletárság is forma”, mondta vagy írta József Attila. Egy regényalak szájába adott filozófia nem filozófia, hanem az alak jellemzésének egyik eszköze – így a filozófus Benedetto Croce.) Az egyes strófákban az utolsóelőtti verssor kivételével mind a négy sor rímel (ez Dickinsonnál is ritka dolog); az első strófában még közönséges, kézenfekvő és egyetlen magánhangzóra szorítkozó a rím. A másik két strófában slant rhyme-ok, “ferde rímek” (v.ö. “kancsal rím”) is vannak: csak az utolsó mássalhangzók azonosak, a magánhangzó nem. Ezt ugyan “tökéletlen rímnek” vagy “félrímnek” is nevezik, mégis sokkal eredetibb és szuggesztívabb a tökéletes rímnél, mert az angolban nagyon korlátozottak a rímlehetőségek, a legnagyobb költők rímeinek többsége is sztereotip; nagyon kevés a váratlan, meglepő, szuggesztív rím. A slant rhyme leginkább éppen Emily Dickinson verseinek sajátossága. (Az, hogy a fordításban mind a három strófán végigvonul ugyanaz a kancsal rím – mindegyik N-betűvel végződik –, az nem bravúr, hanem kényszerűség, jobban szerettem volna elkerülni.)