Dickinson, Emily: (Nem kellene a Nap) (Superfluous were the Sun 999 Magyar nyelven)

Superfluous were the Sun
When Excellence be dead
He were superfluous every Day
For every Day be said

That syllable whose Faith
Just saves it from Despair
And whose "I'll meet You" hesitates
If Love inquire "Where"?

Upon His dateless Fame
Our Periods may lie
As Stars that drop anonymous
From an abundant sky.

Nem kellene a Nap
Ha nem volna Tökély
Minden napon fölösleges
Mind mondaná: Remélj

Szótag Letargiát
Épp hogy csak elterel
S kinek „Találkozunk”-ja
A „Hol?”-ra nem felel?

Dátumtalan hírét
Hazudja Mondatunk
Mint Csillag — hulló — névtelen —
Mit dús égből kapunk.
   
   
   
Azt hiszem, sikerült megfejtenem a verset (vért izzadtam vele), és még nem is biztos, hogy jól. Van, aki meg se próbálja, mert azt hiszi, hogy úgysincs semmi értelme. (Az azért rejtvényfejtés nélkül is tudható — a szótárból —, hogy a „superfluous” szó a látszat ellenére nem „szuper” pozitív szó, hanem szupernegatív: azt jelenti, hogy „fölösleges”, nem pedig azt, hogy „tündököl”.) „Were” itt azt jelenti, hogy „volna”, meg a „be” szó is (régies úgynevezett subjunctive, nem főnévi igenév).

Ha kihalna a világból a kitűnőség/kiválóság/tökély, akkor a Nap fölösleges volna, vagy azért, mert a nap a tökéletesség szimbóluma, vagy azért, mert akkor nem volna érdemes élni. Minden nap (időhatározó) fölösleges volna a Nap, mert minden napról (időszakról; találkozásnak lehetséges időpontjáról) el lehetne mondani (és most az első és a második versszak közé valószínűleg oda kell képzelni, hogy „to be”), hogy ez az a szótag, amelyet a hite (= a belé vetett hit) éppen hogy csak megment a (végső) kétségbeeséstől.

Szótag: valószínűleg a Day (nap, időszak) szó, mert az csak egy szótagból áll (szerencsére magyar megfelelője is).

7. sor: És (= szerintem: „Hát még mit mondjunk azokról,”) akiknek a „Majd találkozunk”-ja (ti. az, aki ezt mondja nekik) habozik, valahányszor a Szerelem = ezek a szerelmes illetők azt igyekeznek kipréselni belőlük, hogy „Na jó, de hol?” (és „Mikor?”, l. köv. versszak). (A kézenfekvő válasz az, hogy azok számára még fölöslegesebb a nap, mert tökéletlenek; hát még azok számára, akiknek nem sikerül kihúzniuk a szerelmükből, hogy melyik napon és hol találkozhatnak, hiszen szemen köpi őket a tökéletlenség... Ha mindezt helyesen értelmezem, akkor a vers mögött személyes élmény(ek) áll(nak). De nem ez a dátumkinemmondás volt az egyetlen tökéletlenség, ami zavarta Emily Dickinsont...)

Hazudja mondatunk: mi [= akik szerelmesek vagyunk] normális, érthető (hm...) mondatokban beszélünk, nem jelentés nélküli szótagokat-szavakat hebegünk, de csak hazudjuk annak a hebegő pasasnak/nőnek a nagy hírét, kiválóságát, aki

Olyan, mint a hulló csillag. Ha hulló csillagot látunk, gyorsan mondani kell egy kívánságot, mert a hulló csillag a néphit szerint azt ígéri, hogy majd teljesíti... Bedőlni annak, aki azzal etet, hogy „Majd találkozunk”, de hely és időpont nélkül, az ugyanilyen csillagfényes gyermeteg naívitás.
.
Lie azt is jelenti, hogy „feküdni, valamin nyugodni”. Az „upon” szó azt sugallja, hogy így kell olvasni a „lie” szót (,azoknak a dátumtalan szótagdadodógnak a megnemérdemelt hírén NYUGSZANAK a mi mondataink'), de ez nem vág a hullócsillaggal való összehasonlításhoz. Azt hiszem, szándékos kétértelműséggel, szójátékkal van dolgunk.

Az első két sor mindenesetre azt szuggerálja, hogy a kiválóság vagy tökéletesség mégsem halt ki a világból, teát a Nap nem fölösleges... E.D. sok verset írt a napról.

A vers 1865 körül keletkezett.