Dickinson, Emily: (A Tárnicsban nem bízva nem —) (Distrustful of the Gentian — 20 Magyar nyelven)
|
Distrustful of the Gentian — 20 (Angol)Distrustful of the Gentian —
|
(A Tárnicsban nem bízva nem —) (Magyar)A Tárnicsban nem bízva nem — Fantom felajzott Méh elől A fellazított mondatszerkezetből illetve mondatszerkezet és kontextus hiánya miatt még az sem derül ki, hogy egyáltalán — szimbolikusan — ki itt a tárnics (más szóval encián) nevű virág: Emily-e vagy a barátnője; nekem az a benyomásom, hogy inkább Emily a tárnics, és a barátnő az, aki nem bízik benne, de hát az olvasó szempontjából ez is szinte teljesen mindegy. Ha van valami érdkes, szemléletes oka annak, hogy miért épp tárnics nem pedig másvalami, azt jó volna tudni, de sajnos nem tudható. Hogy ki az a barátnő, akinek a neve helyett itt öt gondolatjel áll, az csak az olvasni közismerten nem tudó irodalomtörténészeket érdekelheti. Mondjuk, hogy Sue-nak hívják; „és akkor mi van?" „Copfremegés”: az eredetiben rojt- vagy szalagremegés áll; azért írtam copfot, hogy látni lehessen, hogy nőnemű illetőről van szó, mert magyarul ez nem érzékeltethető, bár itt ennek sincs semmi jelentősége, lehetne az a Másik ugyanúgy hímnemű lény is. A második strófában a fentiek ellenére, az érthetetlenség, a célzások — rébuszok — megfejthetetlensége ellenére is van szuggesztivitás: abban, hogy a fantom (miféle fantom???) menekül a lélekszakadva röpködő méh elől (??), hogy a patak hasztalan csobog haldokló fülbe, hogy az esti templomtoronysisak ég (= visszaveri a lemenő nap fényét) lezáruló szemekbe, hogy a messzi égbolt csüng (lelóg (!)) a lenti kéz számára (??) (mintha az a kéz hasztalanul meg akarná ragadni a kajlán lelógó eget) (= talán: az illető imádott barátnő nem lelkesen kinyújtott, csak amúgy lagymatgon lelógatott kezét — ??). Épp az ilyesmi árulja el a költőt: akkor is ellenállhatatlanul költő ő, akkor is képekben gondolkodik, amikor egyszerűen csak csipkelődni vagy civakodni akar valami barátnővel...
|